Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Kanada - A Kanadai Egyesült Egyházak
350 BETHLEN NAPTÁR biterek,, valamint Ákos István, id. Bazsó Ferenc, Bálint István, id. Fábián Ferenc, id. Kuli Ferenc, Münnich Aladár, id. Nagy József és Szabó Kálmán örökös tb. presbiterek. Minden vasárnapon van két istentisztelet angol és magyar nyelven. Nőegyesületi munka három szervezetben is történik. Bethlen Kata Nőegyesület (elnöknő: id. Nagy Jánosné), Református Nőegyesület (elnöknő: ifjú Fábián Ferencné), Fiatal Nők Baráti Köre (elnöknő: Kaskó Zoltánná). Az egyház keretében működik a Református Társadalmi és Temetkezési Egyesület (elnök: id. Gergely István), továbbá rendszeres vasárnapi iskola, ifjúsági egyesület, egyházi és ifjúsági énekkar, magyar iskola, Bethlen Gábor cserkészcsapat. Egyházunk ad otthont a Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Körnek is. 1970-ben 20 keresztelés, 34 esküvő, 8 temetés volt egyházunkban. 12 ifjút konfirmáltunk meg, 25 új egyháztagot vettünk fel, elköltözött 11. 1971 első felében volt 13 keresztelés, 24 esküvő, 9 temetés. 13 ifjút konfirmáltunk meg, felvettünk 10 új egyháztagot. 1971 áprilisában, egyházunk nőtagjainak szerkesztésében és kiadásában megjelent “Old World Hungarian Cookbook” című szakácskönyvünket Kanada legnagyobb angol nyelvű napilapja egy teljes oldalon méltatta (Montreal Star, 1971. április 15.) Gyülekezetünknek rendszeres rádió-programja van a Montreáli Magyar Rádió keretében, minden szombaton délután 5.15-kor, a 1410-es hullámhosszon. Nagy szomorúságunkra, de az Isten akaratában megnyugodva egyházunk két vezető egyéniségétől kellett búcsúznunk az elmúlt hónapokban, id. Nagy Jánost egyházunk tb. főgondnokát, három éven át főgondnokát, majd id. Molnár Imrét gyülekezetünk volt gondnokát és pénztárosát temettük el a boldog feltámadás reménysége alatt. Október 31-én volt a 45 éves jubileumi ünnep amelyen az Igét Nt. Bertalan Imre New Brunswick-i U.S.A. lelkipásztor hirdette. NEGYVENÖT ÉV. A mai magyar irodalom legnagyobb élő költője “A Gyulavári főutcán” című versében igy ir: “Fölépítteté Urunk e lakását (magyarán összekoldulta) ezerhétszáznyolcvan-ban ez esendő tábor erősségéül prédikátor Kállay Sámuel. Tornyán a csillag ma is dacol, ahogy az ő keze tűzé oda. Ő tartja ma is, lenyúlva a felhők közül, az a kis konok pap. Beh megnőtt! Beh magasabb már, mint a temploma! Vad dél. Bár ősz van (neki-nekilutva fölszállnak már a libacsapatok). Porba, szélhordta törekbe merülve révedek, ténfergő utas, a műre, a nagyra, s őrá, aki még nagyobb. Ahány évtized, ahány év, ahány óra, makacsul, úgy magasodik puszta hitével, mely ma is a régi, elevedöntő Istene felé, ki nem hajla keggyel alá soha itt. Mint térdigérő homokvára mellett zord gyermek úgy áll, néz az égre fel az utca és az idő szenny-porából kopott palástban prédikátor szépapám, Sámuel.” Csodálatos szép emléket állít a költő az áldozathozó prédikátor ősnek, akinek hite elég erős volt ahhoz, hogy a legnehezebb időkben templomot emeljen az Úrnak.
