Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Egyesült Államok - Amerikai Magyar Református Egyház
1972 273 Imádkozunk, hogy Isten segítségével olyan béke szálljon a világra amelyik szabadságot, függetlenséget és emberi jogokat biztosít mindenfajta embernek az egész föld kerekségén. Az üldözöttek és elnyomottak felszabadításáért pedig nem szűnünk meg sohasem imádkozni. Más Amerikai magyar testvéreinkkel és egyházakkal igyekezett a mi önálló Magyar Református Egyházunk mindég jó kapcsolatot fenntartani, hogy azonban ez nem mindig sikerült, az nem mirajtunk múlott. Azok a magyar reformátusok, akik más egyházak fennhatósága alatt éltek állandó harcnak és magyarságuk fenntartása érdekében vívott küzdelemnek voltak kitéve. Hol rejtett, hol nyílt formában céloztak rá, bogy ideje volna már az “amerikai melting pot !”-ban, olvasztó kemencében, amerikanizálódniok. Erre céloz a Krisztus Egyesült Egyháza kebelében lévő Kálvinról elnevezett magyar egyházkerület jelentésének egyik része 1970 ápr. 28-án; “Tíz évvel ezelőtt az egyházkerületünk fennmaradásáért vívott küzdelem kötött le bennünket, denominációnk integrálódása miatt. Memorandumokat kellett küldenünk, könyörögni kellett a legnagyobb türelemért, hogy azok legyünk, akik vagyunk.” A csatlakozott egyház minden kérésére és könyörgésére a felettes egyházi hatóságuk válasza a jelentés szerint a következő volt: “A maximum” ajánlat, hogy még további időt engedélyeznek az asszimilációra és integrálódásra.” Mindezek tetejébe azt írja az előbbi jelentés még hogy: “ma meg kell örömmel vallani, hogy Krisztus Egyesült Egyházán belül mi annyi keresztyén szabadságot élvezünk, amennyit elbirunk, sőt mi függetlenebbek vagyunk, mint az u. nevezett Független Magyar Ref. Egyház” s nagyobb önrendelkezéssel, mint közösségünk történetében el egészen mostanáig.” Olyan dolog ez, mint amikor azt mondja valaki, hogy “fábólvaskarika”, vagy Jónás esete a cethal gyomrában. Mi lett volna, ha ő is azt mondta volna el egészen odáig, amig élt, hogy én még szabadon mozgok és élek. . .. Csak az Úr kegyelme, hogy Jónás einem púsztúlt, csak az Úr kegyelme, hogy a mi csatlakozott magyar református testvéreinket a felettes hatóságaik el nem törölték, mint ahogy más helyeken vannak már egyházak, amelyeket megszüntettek, felszámoltak a mi testvéreink minden sírása és jaj veszékelése ellenére. Isten mindig embereken át végzi a munkáját. Meg vagyok
