Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Európa
1972 179 Nt. Varga Sándor és Csűrös László főgondnok. észak- és délangliai városban, főleg olyan személyek, akik jogosan vagy jogtalanul elégedetlenek az egyházak lelkigondozói munkájával, vagy akik az evangéliomot saját eszük fényénél nyert elvek alapján kívánják hirdetni. Munkájuk eredményét nem tudjuk megítélni, s ez nem is a mi feladatunk. Nekünk a saját szolgálatunk végzésének kérdéseivel kell foglalkoznunk, meglátnunk az elmulasztott lehetőségeket, és a túlságos, emberi lelkesedésből fakadó, erőnket meghaladó tervek kudarcát. Az adott angliai lehetőségek köpött nem az a legnagyobb fájdalmunk, hogy milyen kevés alkalmat biztosítunk az Ige együttes hallgatására, a Krisztusban való közösség építésére. Szomorúságunk oka az országszerte, — a szolgálatunk megkezdése óta —, tapasztalható közömbösség, nem törődömség minden Istentől jövő életet gazdagító lehetőség új életre hívó és indító szó iránt. Krisztus úgy jár az angliai magyarság fiai és leányai között is, mint egykor saját népének soraiban: “A maga tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták el őt.” Az angliai magyarság, közelebbről pedig a magyar reformátusság életéről és egyházi munkájáról beszámolva mégsem a fájdalom és a szomorúság szava ad helyes és jó tájékoztatást a lelkigondozói szolgálat helyzetéről és kérdéseiről. Amikor ugyanis az emberileg szólva “kevesek” az éhezők és szomjúhozók igényét kielégítik, az idegeneket befogadják, a mezíteleneket felruházzák, a
