Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Dél-Amerika
1972 161 URUGUAY Múlt év júliusától a Montevideo-i Magyar Evangéliumi Református Egyházat szolgálom. Szép érzés volt az első szolgálaton részt venni, ahol 12 évvel ezelőtt mint legátus szolgáltam, édesapámmal. Akkor még nem volt saját épülete, sem parókiája az Egyháznak, a szeretet közösségnek. Akkor még pionir munkát végzett Édesapám, a Buenos Aires-i lelkész, itt Montevideo-ban; összegyűjtötte mind azokat akik akarták és szomjazták az Igét. Akik magyar nyelven akarták hallani, hogy jobban megérthessék. . . Ez az akarat lett valóra váltva Kovács Pál tiszteletes személyében, aki az első állandó lelkésze volt ennek a Gyülekezetnek. Az ő keze és irányítása alatt érett meg az a gyümölcs melynek magját Nagy Balázs Dezső tiszteletes és azelőtt pedig Madarász István (akinek történetét itt nem fogjuk tárgyalni, hanem mint tényt megállapítani, hogy ő is mint laikus, próbálta az Igét hirdetni a magyarok között) vetettek. Ma saját temploma, gyülekezeti otthona és parókiája van, ennek az utóbbinak még teljes árát nem fizettük ki, még egy negyede hiányzik, de reméljük, hogy annak is eleget fogunk tenni saját erőnkből. Itt meg kell említenem és hálásan köszönöm a gyülekezet nevében is, mind azoknak a magyar testvér egyházaknek segítségét melyek lehetővé tették tartozásaink kifizetését, nélkülük nem tudtunk volna eleget tenni a követelményeknek. Mind ezek után nagy felelősség vár reám. Ezt az Egyház vezetősége is így érti és éppen azért felelősség érzettel végzi munkáját lelkipásztorával. A következő évek során, rövid időn belül, magát fenn kell hogy tartsa, mert a lelkész fizetését már csak egy pár évig kapja a United Church of Christ-tól. Ezért új terveket kell hogy kiépítsünk, melyeken már munkálkodunk. Sok tervünk van a jövőre nézve, kérjük az Isten és testvéreink segítségét ezeknek végrehajtására. Az ország és Délamerika helyzete nem valami rózsás, ahol napi renden vannak az igazságtalanság, kihasználás, katonai puccsok, ember rablások, kínzások és ahol napról napra jobban
