Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Dél-Amerika
144 BETHLEN NAPTÁR egymás orcáját, átélni az együvétartozás meleg érzését és felmérni az Isten színe előtt és egymás között szétszóródott népünk idvességéért és sorsáért való felelősséget. Az érzésbeli élményen túl a misszió, a tennivalók sokrétű dolgával viaskodtunk újra Sao Pauloban. Megerősödtünk abban a sokat hangoztatott meggyőződésünkben, hogy a szétszórt atyafiság gondját nem dobhatjuk le a vállunkról. Nem adhatjuk fel könnyedén magunkat. Csak a francia hugenottákra kell gondolnunk, akik századokon keresztül őrizték s őrzik ma is sajátos kincseiket. Örömmel olvastam Dr. Bütösi János sorait az 1971-es Bethlen Naptár 168. és következő lapjain arról, hogyan válik Amerika az etnik pluralizmus országává s nem olvasztó kemence lesz, hanem mozaik. Eddig is értelmetlen és az egyház evangéliumi szabadságban gyökerező levegőjétől idegen a latens diszkrimináció indúlatával türelmetlenkedők heveskedése a gyors asszimiláció érdekében. A népek ötvöződése jó és elkerülhetetlen folyamat, de az intoleráns erőszakoskodás mindig egészségtelen. Nem vagyunk szeparatisták, mert hivő nyitottsággal fordúlunk minden nyelvű, színű és állapotú atyafiak felé, de hangsúlyozzuk, hogy elsődlegesen a magunk szétszórt népéért von számadásra bennünket az Űr. Pontosan úgy, ahogy az apától és az anyától a saját gyermekeik életét kéri számon. A szétszórt magyar református egyházak együttműködése nem valami “szervezkedés”. Nairobyban helytelenül szögezték szembe néhányan a magyar református egyházak egymásért való s egyre növekvő felelősségével ezt a hamis fogalmazást, hogy “ártana az ügynek minden szervezkedés”. A meddő eszmecserézés szintjére estünk újra vissza, a nagyvonalú együttműködés kibontakozása helyett. A tett halála az okoskodás s ez itt sokszorosan igaz. Újra hansúlyozzuk tehát a tennivalókért való felelősséget és azok sürgősségét. Ne hagyjuk magunkat félrevezetni álokoskodásoktól, amelyek hamis logikával állják útját annak, ami a legtermészetesebb,-hogy a tejtestvérek, a szétszórt magyar református egyházak egymás felé fordúljanak, ledobják sokféle megkötözöttségüket és jelenlegi kapcsolataikban megmaradva éljenek a kettős tagság keresztyén szabadságával és felvegyék a testvérekért való felelősség építő szolgálatát.
