Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Daróczy Sándor: Az én "mormon őseim"
114 BETHLEN NAPTÁR Péternek hívták, ez az én dédapám! Nem sokkal később jön egy másik azonos név, csak épen az utána következő jelző más: Senior, idős Darótzi Péter, a dédapám apja, az iikapám. Hát mégis csak huncut a német! Mr. Bennett csakugyan megtalálta a famíliánkat. .. Vágjuk rövidre a históriát. Mire bukkantam rá, amikor egy pihent agyú magyar újságos kacsája nyomán Salt Lake Cityben megállottám? Egy — mormon szempontból — igen egyszerű dologra. Ez a 141 éves s meglehetősen exotikus szekta minden más közösségnél nagyobb súlyt fektet arra, hogy különösen személyi, családi adatokat gyűjtsön és megőrizzen. Önmagát tartván az “igaz egyház”-nak, (minden szekta közös ismertető jele), nemcsak az élőket igyekszik tagjai közé sorozni, hanem a holtakat is. Az I Korintus 15:29-re hivatkozva, “helyettes keresztséggel” a már régen temetőben nyugvókat is be tudják vinni a saját külön mennyországukba. Ehhez van szükségük a genealógiai adatokra. S ezeket már beszerezték a szabad világ minden országában (Ázsiát kivéve) s a Vasfüggöny mögötti országok közül is Magyarországon és Lengyelországban. A könyvtárról vagy (Levéltárról)pusztán csak annyit, hogy bámulatos. Nehéz leírni. Elég talán csak annyit megjegyezni, hogy ha valakit érdekel mondjuk, a családfája, nem szükséges Európában kutatnia, Salt Lake Cityben megtalálja mindazt, ami odaát van. Ami a Könyvtár, a Gyűjtemény célját illeti, afelől lehet vitatkozni, egy dolog azonban tagadhatatlan: a históriának tesznek fel nem értékelhető szolgálatot, mert nemcsak hogy ingyen állanak az adatok a kutatók rendelkezésére, hanem ugyanakkor a filmek negativjait még hidrogén-bomba támadást is kiálló, hegyek között, mélyen sziklákba vágott tároló helyen őrzik. Hogy annak a sok-sok millió névnek már réges régen porrá lett tulajdonosa “az utolsó napok szentjei” gyűjtő szenvedélye révén esetleg “mormonná lett”, az ilyen “áttérés” az elköltözöttnek nem árt, a mormon atyafiaknak meg nem használ. Csak nekem használt, mert egyedül az ő segítségükkel történhetett meg, hogy én a rokontalan amerikai magyar találkozhattam új hazánkban ■— nem unokaöccsel, nagybácsival, esetleg a keresztmamával, hanem egyenesen a dédapámmal, meg az ükapámmal s hozzá nem New Yorkban, vagy Clevelandban, esetleg Detroitban, ahol sok a magyar, hanem Salt Lake Cityben, ahol keresve is alig lehet találni
