Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Presbiteri Szövetség gyűlése: Íródeák
1971 319 Brachna Gábor főesperes megérkezvén átvette a szót, s mondotta, hogy szivünk a Magyarhon egyháza felé hajlik. Kijelentette, hogy nincs szükség hídépítésre, az amerikai és magyarországi egyházak között, akár református, akár evangélikus, vagy római egyház legyen az. Ha Krisztus Ura az itteni és az ottani egyháznak, akkor nincs szükség hídépítésre, akkor ott is, itt is az egyház népe az Isten népe. Kihangsúlyozta, hogy az otthoni egyház problémájához testvéri kézzel kell nyúlni. Kétségtelen, óriási a különbség abban, hogy a két egyház más és más világban él. Itteni életünknek is meg van a maga nyelve, s az egyháznak meg kell tanulni ennek az életnek a nyelvét, hogy az emberekhez eljusson az egyház. Mennyivel inkább meg kell tanulni a komunista világban élő egyháznak azt a nyelvet, amit abban a társadalomban felnőtt ember beszél, hogy a Krisztus evangéliumát elvihesse hozzá. Az otthoni egyház átalakul missziói egyházzá, megtanult szenvedni, alázatosan szolgálni. Vannak dolgok amiket az amerikai kényelemben élő egyházaknak meg kellene tanulniuk tőlük. Akik az egyházban maradtak sokszor hűségesebbek, mint sok amerikai egyháztag. Ott az egyháztagság egyúttal bizonyságtevés, hitvallástevés is. Brachna Gábor előadását a közönség nagy figyelemmel hallgatta, és sok érdekes felszólalást váltott ki. Szept. 7-én, hétfőn reggel istentisztelettel és úrvacsorázással folytatódott a konferencia. Az igehirdetés szolgálatát Nagy Lajos árvaházi igazgató, az úrvacsorái szertartást Hartó András lelkészek végezték. Istentisztelet után Török Ernő, a windsori, (Canada) független egyház fiatal gondnoka tartott előadást a presbiter szolgálatáról és életéről. Elmondotta, hogy milyen legyen a presbiter magánélete, családi élete, és hogyan szolgáljon az egyházban. Presbiter szájából hallottuk, milyen presbiter nem való az egyház szolgálatára. Uralkodni-vágyó presbiter, aki azért dolgozik az egyháznál, hogy neki dicsőséget adjanak, nem való presbiteri tisztségre. Nem kritizáló, hanem Isten nyáját legeltető és alázatosan szolgáló presbiterekre van szükség. Isten nevében vállalják a szolgálatot és a gyülekezet szolgái legyenek és az legyen presbiter akinek a gyakorlatban bevált a keresztyénsége. A nagy sikert arató előadáshoz Szabó János, Tegze József, Kovács Károly, Antal Béla, Tóth Elemér, Szentmiklóssy Pál és más presbiterek szóltak hozzá. Presbiteri Szövetség jövő éven ünnepli meg negyedszázados évfordulóját, amire megiratja a Szövetség 25 éves történetét.
