Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Bertalan Imre: A magyar református ökumené kérdéséhez: Uniós Egyházak
1971 317 mátus magyarságot az egység útjára vezetni anélkül, hogy a résztvevők a jelenlegi igen értékesnek bizonyuló keretek feladására kényszerülnének. A feleletet megtaláljuk az amerikai református és presbiteriánus egységtörekvések folyamán itt-ott már törvényerőre emelkedett ama megoldásban, amelyet könnyebb értehetőség kedvéért KETTŐS HOVATARTOZANDÓSÁGNAK nevezhetünk. Lényege az, hogy egy gyülekezet, ha az indokolt helyzet úgy kívánja, szerves része lehet a református család két felekezetének, azaz mostani hovatartozandóságát megtartva, tagjává lehet egy másik református-presbiteriánus közösségnek. A United Church of Christ, a United Presbyterian Church, a Reformed Church in America az Amerikai Magyar Református Egyház bármelyik gyülekezete jelenlegi hovatartozandóságát megtartva, kettős tagság igénylése révén, alkotó tagjává lehet a megszervezendő Egyesült Amerikai Magyar Református egyháznak. Mi az ami elfogadhatóvá és járhatóvá teszi szervi egységünk keresésének most vázolt útját? Mindenekelőtt református és presbiteriánus közegyházaink ilyen megoldásra már hajlamos magatartása. Ezenfelül az a tény, hogy gyülekezeteink és közösségeink életét régóta nem az elszigeteltség, hanem a beépültségből adódó kettős hovatartozandóság jellemzi. Valósággal lényünkből fakad ez a magatartás. Felekezeti és felekezetközi síkon, nemzeti és nemzetközi egyházi fórumokon ma már mindenütt szerepel az amerikai református magyar bizonyságtevés. Ugyanakkor egyre sürgetőbb hívással szólítanak fokozott szolgálatra Magyarország határain kívül élő hittestvéreink, közelebbről az Egyesült Államok területén élő református magyarságunk életével kapcsolatos feladatok: a református magyar diaszpora-szolgálat. A kettős hovatartozandóság motiválta magyar egységkeresésben az új hang ez: mostani felekezeti beépítettségünk nem egy tehertétel, amelytől szabadulni kell, hanem egy testvéri közösséghez való olyan hovatartozandóság, melynek áldásaival meg szabad, meg lehet és meg kell gazdagítani az Egyesült Amerikai Magyar Református Egyház közösségében, szervezeti egységében együtt lenni tudó életünket. A cél és feltétel nem lehet a tökéletes, tehát minden gyülekezetünket egységbefoglaló “kényszer” egység, hanem azoknak a gyülekezeteknek örömteljes és önkéntes felsora - kozása, akik még hisznek olyan méretű feladatokban, amelyek csakis lelki és szervi egységben végezhetők el. Bertalan Imre
