Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Kanada
1971 297 rétből. Kezdettől fogva használtban van istentiszteleteinken egy külön “szeretetpersely”, amiből két ifjú magyarországi theologust támogatunk tanulmányainkban. Mindkettő kiváló diák. A családoknál tartott háziáhitatok keretében komoly igetanulmányozás folyik, olykor még házifeladatokkal is, ami egyáltalán nem riasztja el a résztvevőket. Él a külmisszió felelősség is: a bolíviai kórházhajóra 200 dollár gyűlt össze közöttünk. Szellemi táplálékban sem volt hiány: a “kandallómelletti beszélgetéseknek” egész télen át megvolt a maguk 30-50 látogatója s a legváltozatosabb témákról hallhattunk szakelőadóktól. Gyülekezetünk egyik alapitó tag ja a Montreáli Magyar Szervezetek Szövetségének s így nemzeti ünnepeinkről katholikus testvéreinkkel, valamint több szervezet tagjaival együtt emlékezünk meg. A mi gyülekezetünkben tartottuk meg a kanadai lelkészegyesiilet. által javasolt április 5-i nemzeti gyászistentiszteletet Montreálban a szovjet megszállás 25 éves évfordulóján. Egész télen át folyt a szombati magyar iskolai tanítás is, ahonnan többek között egy kedves kislány-tánccsoport is kikerült, mely már e nyáron szép sikert aratott a montreáli Man and His World magyar napján. — Szomorúságunk, hogy a korábbi montreali magyar református gyülekezettel még mindig nem alakult ki őszinte testvéri kapcsolat, bár lelkészegyesületi elnökünk dr. Pándy-Szekeres is sokat fáradozott ennek érdekében. Nemrégiben viszont egy tragikus haláleset mégis csak összehozta spontán módon a két gyülekezet számos tagját a vigasztaló Ige körül. Reméljük, eljön az idő, amikor nemcsak koporsó mellett tudunk megállni közösen. — Mi mindenesetre nyílt szívvel és felfelé tekintve haladunk tovább a magunk “keskeny utján” s hálásan fogadjuk Istentől azokat a biztató jeleket, amikkel hitbeli engedelmességünk útját kiséri és megáldja. MOUNT BRYDGES, ONT. — Lelkipásztor: Vietorisz Lajos Örökös főgondnok: Szilágyi István. Gondnok: Nyíri József. Pénztáros: Bokor Péter. Jegyző: Drabbant József. Ellenőrök: Bodnár Kálmán és Csiszár János. Az első teljes évet töltötte el a gyülekezet saját templomában, amely mintegy ajándékképpen adatott Istentől. Valahányszor a templomba belép a gyülekezet, mindannyiszor hálát ad érte. “A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, — a te oltáraidnál, óh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!” A zsoltároshoz hasonló boldogságot érez a kis gyülekezet minden tagja templomában, amely az Űr háza. Kegyelemből, — nem érdemünkért kaptuk a templomot. Isten különös módon munkálkodik — emberek által. Nem sokkal a templomvétel után alkalom kínálkozott arra, hogy eladjuk az öreg, megviselt parókiát, amelyik kétségtelenül komoly tatarozásra szorult már. Októberben el is adtuk, azzal a feltétellel, hogy akkor fogjuk a vevőnek átadni, amikor az új parókia, amit fel akarunk építeni, beköltözhető lesz. December 1-én meg is indult a munka az építkezéssel. Végigküszködve a téli építkezés nehézségeit, május végén a lelkészcsalád beköltözött a szépen és jól megépített új házba, a legújabb kanadai magyar református parókiába, amelybe egy szép iroda is beleépült. Ez az iroda azonban nemcsak a helyi gyülekezet lelkészének a hivatali helyisége, hanem az Új Élet és a Csendes Percek című két kiadványnak a kiadóhivatala is. A gyülekezet lelkésze ennek T
