Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)

Európa

154

BETHLEN NAPTAR

RIPORT A BRÜSSZELI MAGYAR EVANG. REFORMÁTUS KŐTEMPLOMRÓL

Néhány hónappal ezelőtt kértem meg a Belgiumi Magyar Protestáns Egyház lelkipásztorát Nt. Pándv Andrást, hogy adjon számomra lehetőséget és módot, hogy látogatást tehessek egyházuknál, annál is inkább, mert értesültem arról, hogy az egyház népe, különösen a brüsszeli gyülekezet egy kistemplom létrehozásán fáradozik. Kivánságom reménységemen felül is teljesült, mert 1969 szeptember 21-én egy teljes napot tölthettem ebben a gyülekezetben, ráadásul még az országos presbitérium gyűlésén is résztvehettem. De kezdjük élőiről. Vonatom a reggeli órában érkezett meg a Brüsszel-Központi pályaudvarra. Gyalogosan indultam el, mivel a kistemplom épen a város központjában létesült, a rue Vandenbranden, amelynek első jobbsarki három emeletes házából a nyíló ajtón keresztül felerősödve zsoltárének hangzik: “Örvend mi szívünk, mikor ezt halljuk.” Átmegyek gyorsan a szembenlevő sarokra. Egy neo-klasszikus utánzatú masszív sarokházat látok magam előtt. A földszint sarok-főbejárata fölött fehér betűkkel a következő felírás olvasható: Magyar Evang. Református Kistemplom. Balra fatáblán felülről lefelé írással flamandul, jobb oldalon pedig franciául olvashatják a brüsszeliek, hogy itt magyar-ajkú keresztyének temploma van. Felnézve a tetőre jó magasan aranyban fénylő gombos-csillag tündököl, a magyar református templom jele. Sietek azonban be, mert a ki-kinyíló ajtón át újabb zsoltáréneklés hangzik. Kellemes benyomás fogad. Hófehér falak, szép színes ablakok, fekete, szerényen mintás kovácsolt. oldallámpák és egy nagy ugyancsak kovácsolt, mintás függőlámpa. Szemben középen a szószék, rajta a lelkipásztor, aki vezeti az istentisztelet menetét, jobbra tőle egy idősebb úr egyszerű karosszékben, balra ugyancsak abban a helyzetben egy fiatal hölgy ül, mindhárman tehát szemben a gyülekezettel. Én épen a karzat alatt kaptam helyet. Fentről hallatszik a harmonium hangja, amely vezeti a gyülekezet ritmikus énekét. Jó hallani ilyen lendületesen énekelni a zsoltárokat és a dicséreteket. Az áhítat érzése meghódít és a kíváncsiskodóból annak ellenére, hogy sok új szokatlan elemet kell itt tapasztalnom, aktív tagjává válók az istentisztelő gyülekezetnek. Áldásmondás után üdvözöl a lelkipásztor, bemutat annak az idős urnák, aki mellette ült a karosszékben. Akkor tudom meg, hogy Teleki József főgondnok az illető, a hires gróf Teleki család tagja. Meghívnak a presbiterek