Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)

Dél-Amerika

1971

143

napig tartott az utam. Az Andok hágóútjain kellett átvergődni, melyek közül az egyiken 4,000 méternél magasabbra vezet az út. Protestáns magyar család a városban rajtunk kivül nem lakott s a fiúk a Szaleziánusok kollégiumába jártak, ahol részükre a katolikus hittanórák kötelezőek voltak. Ezeken Ákos fiam olyan sikerrel vett részt, hogy hittanban osztályelső lett és dicsérő oklevelet kapott. Odahaza én tartottam a gyerekeknek vallásórát és Kriszta leányomat, aki már érett volt reá, konfirmációjára készítettem elő.

Venezuelai protestánsokból eleven kis csoport gyűlt össze az itteni “Evangéliumi Egyház” keretén belül. Ezek az “evangélikusok” tulajdonképen baptisták és északamerikai segítséggel egy Bibliai Intézetet tartanak fenn, mely a missziós térítő munkára készíti elő az ott végző fiatalokat. Kis templomuk is van a városban, mellette iskola és ide jártak gyermekeim vasárnapi iskolába, nem mulasztván el jelenléti jegyüket minden vasárnap, pontosan lyukasztatni, mert a 100%-os jelenlétért az év végén kis ajándékot kaptak. — Visszapillantva úgy látom, hogy ez a tarka-barka, sokoldalú vallási nevelés nem ártott meg a gyerekeknek. Megismerték más hitét, gondolkozásmódját s ez megóvta őket az elfogultságtól ; megbarátkoztak az ökumenikus gondolattal.

Nem szeretném azonban, ha e sorok olvasói arra a hamis következtetésre jutnának, hogy tehát mindegy az, hogy milyen vallásórára járnak a gyerekeik és azok milyen felekezet hatáskörében nőnek fel. Ez a sokféle befolyás, ami az enyéimet érte, csak is azért járt haszonnal és nem kárral, mert hazulról egy biztos, megingathatatlan, mély meggyőződésen alapúló bázist kaptak. Igenis azt tartom, hogy a családon belül ha nem is a vallásfelekezetnek, de a hitéletnek egységesnek kell lennie. Kell, hogy a család tagjai mind, kivétel nélkül, együtt olvassák a bibliát, együtt imádkozzanak és együtt mélyedjenek el a krisztusi hitben, mert szerintem a családban van a magva a keresztyén valláserkölcsi nevelésnek. Erre támaszkodik azután a vallásoktatás az iskolában, erre a bibliaóra, erre a vasárnapi iskola, a konfirmációi előkészület, a buzgó templom járás és az öntudatos gyülekezeti tagság.

Nagy boldogság volt mindnyájunk számára, amikor megérkezett az első hírnök Nt. Fáik dr. személyében, aki azt mondta, hogy meg fogják szervezni az európai evangélikusok többnyelvű egyházát. San Cristóbalban k.b. 30 főnyi csoport jött össze közös