Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dél-Amerika
1971 129 Vagy két éve küldtem neki egy újévi üdvözletét. Hamarosan jött is tőle a köszönő válasz s egyben arra is megkért, hogy van ott nála egy ismerős magyar család, akiknek viszont Erdélyben van egy rokonuk, egy idősebb asszony. Ez valamikor szintén itt élt Brazíliában, Sao Pauloban. De aztán még leánykorában édesanyjával együtt hazament Resicára. Édesapja, meg egy öccse itt ragadtak. Az apjuk aztán 1932-ben meghalt. Azóta öccséről, akit Fehér Józsinak hívnak, semmit sem tud. Keresném meg. (Állítólag itt 60,000 magyar él, s köztük hány lehet Fehér József nevű?). Ok egy olyan városrészben laktak, ahol egykor sok magyar élt, sőt a második világháború előtt még saját nemzetiségi iskolájuk is volt. De a megadott nevű utca egész Nagy-Sao Pauloban sincs. De van három, melynek neve nagyon hasonlit, s mind a három a kérdéses városrészben, még hozzá egymáshoz egészen közel! Elindultam hát rajtuk, kezdve az elején, egész végig. Csakhogy a megadott házszám egyiken sem volt. Ez ugyan semmit sem jelent, hisz az eltelt, — közel negyven év alatt a rohamos fejlődés nemcsak házakat, de egész utcákat is eltüntetett. — Az eddigi eredménytelenség csak fokozta kereső kedvemet. Úgy gondoltam, ha itt sok magyar élt, kell még legyen belőlük. Ha pedig valakire rátalálok, talán lesz, aki emlékszik rájuk, még talán Fehér Józsefet közelebbről is ismeri. (Azóta ő is már Józsiból Józseffé, sőt nagyapává érlelődhetett). Már alkonyodott is és a kapukban itt is, ott is megjelent egy-egy öreg ember. Én minden nagybajuszé, pipázgató, pörgekalaposhoz odamentem, megszólítottam, — de biz az mind talián volt, akikből szintén bőven van errefelé. — Egy aztán elkalauzolt egy öreg magyarhoz, de az még hírét sem hallotta az én emberemnek. Közben eszembe jutott, hogy errefelé lakik egy ismerős család. De a címüket nem tudtam, csak körülbelül. —- Azért mégis megtaláltam őket. Alig kezdtünk el beszélgetni s alig említettem, hogy mi járatban vagyok, meglepetve hallom, hogy ismerik, húsz évig laktak a közelben, ép az egyik gyanított utcán. Fehér József építési vállalkozó lett, ők is vele akarták a közelmúltban a házukat átalakíttatni, de azután mégis mást gondoltak. — Közben az ő családfőjük hirtelen meghalt és csak ő tudta hol lakik most Fehér József. — Annyit azonban legalább megtudtam, hogy szép családja van és ép az én körzetem (300 Km) területén lakik valahol. Némi halvány nyom, de a feladat mégis: szalmakazalban tűt keresni. A következő istentiszteleteken kihirdettem, kit keresek. Ez is, az is hallott róla, volt aki látta is, de hogy hol lakik, azt senki
