Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Nagy Lajos: Előszó
ELŐSZÓ Magyar testvéri szeretettel köszöntőm az olvasót. Ft. Daróczy Sándor v. főesperes, a Bethlen Otthon igazgatója elérvén a 70 éves korhatárt, 1969 december 31-én nyugalomba vonult. Elődöm nagy műveltségű, bölcs és égő szívű magyar református lelkipásztor, aki nagyon szerette a fajtáját. Minden szolgálatán meglátszott, hogy nagyon szereti Megváltó Urát és a világon szétszóródott magyar népet. 12 éven és 10 hónapon át, aki vele kapcsolatba került, megérezte, hogy egy remek magyar református lelkipásztorral van dolga, aki magáról elfeledkezve fajtájáért és hite cselédjeiért él. Szolgálata alatt a Bethlen Otthon egy hatalmas intézetté nőtt. A Bethlen Naptár pedig a legnagyobb magyar évkönyv lett, amely öt földrészen és 26 országban szétszórt magyarságról adott híradást az örök magyar történelem számára. A világon szétszórt magyarság “best sellerje”, könyv sikere volt éveken át a Bethlen Naptár. 1969 szeptember 4-én, a Bethlen Otthon Igazgató Tanácsa, amely az Amerikai Magyar Református Egyesület vezetőségéből és az amerikai magyar reformátusok önálló és különböző egyháztestekben élő kiküldötteiből állott, elhívott, hogy a Bethlen Otthon igazgatójaként én szolgáljam szeretett népünket, hitünk cselédeit, magyar fajtánkat, bárhol vannak ezen a világon és főleg Amerikai Magyar Református Egyesületünk tagságát. Mindig vallottam, hogy az Úristen küld el szolgálni külömböző őrhelyekre. Áldásként vettem, hogy fiatal éveimben a jókedvében teremtett gömöri földön szolgálhattam fajtámat. 10 évig Isten egy kedves kis községben, Hubón kívánta tőlem a szolgálatot és a hűséget, akkor “amikor legény kellett a gátra.” Először azt hittem, hogy emberek utasítanak ki gömöri hazámból s amikor fájó szívvel kezdtem sirogatni a kéklő messzeségben tűnő népem és emlékeim után, akkor reájöttem, hogy Isten hazahívott arra a földre, ahol születtem s elhívott szolgálni az amerikai magyarságot, amelyhez tartozott az édesanyám és édesapám is. Elhívott, hogy szolgáljam Istenemet egy nagyon derék nép között, a McKeesport-i magyarok között. 20 fájdalmasan szép éven át és örökre feledhetetlen nép között szolgáltam és osztottam szét szivemet, férfikorom legszebb éveit s kaptam viszonzásul olyan szeretetet, amit csak a megbecsült magyar adhat viszonzásul annak, aki őket szerette. Isten örök végzése most visszahozott arra a helyre, &hol 4 éves korban abbamaradt amerikai életemet kezdtem 1949-ben Kecskeméthy József akkori igazgató mellett. Elhozott ide Isten,
