Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Kanada
1970 367 napi Iskolánk, Vincze József szuperintendenssége alatt. — Az első évben két lányt és négy fiút bocsátott presbitériumunk konfirmációra. Komoly célkitűzéseink közé tartozik, hogy a régebbi montreáli magyar egyházzal a békés egymásmelleit való munkálkodás valamiféle formáját kialakítsuk. Presbitériumunk külön felhivást bocsátott ki ennek érdekében. S ha még jelenleg a kilátások nem is biztatók, hisszük, hogy egyszer csak megvalósul ez a cél is, hiszen egy az Ige, amit szolgálunk, egy az úr, akinek engedelmességgel tartozunk s a munkamező is olyan tágas, hogy még két gyülekezet sem lesz soha képes azt átfogni, kellő módon szolgálni. Saját templomunk még nincs. Talán mi vagyunk az egyetlen amerikai magyar gyülekezet, amelyet már azzal a kikötéssel vett fel a nagy egyházi közössége, hogy ne is akarjunk itt templomot építeni. Montrealban angol templomok vannak üresedőben és elnéptelenedőben. Csak idő és hit kérdése, hogy mikor és hol adódik állandóbb helye e népnek, melyet ez év tavaszán Dr. Ravasz László egyik személyes üzenetében igy biztatott meg: “Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot...” MOUNT BRYDGES, ONT. — Lelkipásztor: Vietorisz Lajos 196® nehéz év volt a kis magyar gyülekezet részére, de a rosszat Isten jóra fordította az év végére. A gyülekezet az év elejétől fogva lelkész nélkül maradt. Kétség és remény közt imbolyogva — de imádkozva — úgy élt a kis közösség ebben az évben, hogy Isten az év végére lelkipásztorral és templommal ajándékozta meg. Vietorisz Lajos Lethbridge, Albertéból kilenc évi ottani szolgálat után indult el november végén Mount Brydges-re, hogy december 1.-vel megkezdje ott a munkát. A gyülekezet, amelyik tizenhat évig az angol református templomban húzta meg magát, mint bérlő, 1969 január 12.-én tarthatta első istentiszteletét abban a templomban, amit az Egyesült Egyháztól vásárolt meg. 1968 a kétségek és remények esztendeje volt. Az 1967 októberben meghozott egyházmegyei határozatnak az értelmében a gyülekezet feloszlana, tagjai pedig beolvadnának az angolnyelvű gyülekezetbe. Nem ez történt azonban. A delhi-i lelkész szolgált be tizenegy hónapon át minden második vasárnap. A közbeeső vasárnapokon pedig az örökös főgondnok, Szilágyi István tartotta az istentiszteleteket s élesztette a hamvadó parazsat. A gyülekezet nem szűnt meg s nem olvadt be. Az egyházmegyei határozat is megváltozott. Saját templommal és lelkipásztorral kezdődött a következő év. 1969 a gyülekezet életében a megéledés, az öröm, a hála és szolgálat éve. Bár a templom új a kis közösség részére, de maga az épület régi. Jókarban kaptuk meg, de javítani, tatarozni való akad rajta. A kalapács, a véső, a gyalu, az ecset és egyéb szerszámok nem dolgoznak maguktól. De amikor munkára volt szükség, akkor mindig volt olyan egyházát szerető és áldozatos testvér, aki megfogta azt a szerszámot, amit éppen kellett s hosszú napokat adott oda idejéből. így tisztult, szépült meg a templom kívül és belül az év folyamán, új fűtőberendezést szereltünk be, teljes belső és külső festés, dupla ablakok beszerelése, szigetelés, bútorzat megújítása voltak a főbb említésre méltó munkák. A templomlátogatás, az úrvacsorázók száma, az adakozó kedv, a szolgálatra való készség fellendült. A templomozó gyülekezet boldog, hogy saját otthonában gyűlhet egybe s úgy látja, hogy ez az év fontos fordulatot, új útnak a kezdetét jelenti számára. A missziói státusban lévő gyülekezet igy ébred rá arra, hogy a mintegy harminc mérföldes
