Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Egyesült Államok - Amerikai Magyar Református Egyház
308 BETHLEN NAPTÁR fennhatósága alatt éltek, oda szerették volna besorozni az összes magyar református egyházakat; akik a skót eredetű, u.n. Presbyterian Church in the U.S.A. fennhatósága alatt voltak, természetesen ott kívánták az összes magyarok egységét. Az óhazai egyház fennhatósága alatt lévő u.n. “amerikai egyházmegye” egyes egyházi vezetői pedig elérkezettnek látták az időt arra, hogy egy “önálló, független” magyar református egyházi élet alakuljon itt az új világban. így bontották ki a Független Amerikai Magyar Református Egyház zászlóját 1924 december 9-én a pennsylvániai Duquesneben. A magyarság számára végzetesen szomorú feldarabolással, ország csonkítással végződő első világháború után csak kevesen látták annak a lehetőségét, hogy egy önálló független egyháznak jövője van; mindössze hat (6) egyházközség lelkészi és presbiteri kiküldöttjei gyűltek össze az alakuló gyűlésre. Ezeknek a presbitereknek és lelkészeknek a szive azonban tele volt Istenbe vetett rendithetetlen bizodalommal, hogy a mi református magyar népünknek itt az új világban hivatása van, amit csak önálló és szervezett egyházi élet keretein belül tud legjobban teljesíteni. A lánglelkü pionírok közül ma már csak Borshy Kerekes György tb. főesperes, az Amerikai Magyar Ref. Egyesület volt elnöke és Bodnár István a perth amboy-i egyház v. főgondnoka és az egyházkerület első főgondnoka vannak életben. Hazaszólitotta az Úr a prófétai látású Sebestyén Endrét, és dr. Vincze Károly volt főesperest; itt vannak még az első idők lelkészei közül Daróczy Sándor volt főesperes, dr. Béky Zoltán volt püspök, az Amerikai Magyar Ref. Egyesület jelenlegi elnöke, és a presbiterek közül minden gyülekezetben többen. Az eredeti célok között az egyik legfőbb az volt, hogy a szétszórt és más-más egyházi fennhatóság alatt élő egyházakat egynevezőre hozva, az egysége.., önálló Független Magyar Református Egyházban egyesítse. Ez az egység utáni vágy vezette a Független Egyházat és ezért nem szűnt meg a 45 éves múlt alatt sem imádkozni és dolgozni. Ha visszatekintünk a múltra és olvasgatjuk a régi sárguló lapokat és elbeszélgetünk olyanokkal, akik átélték a történelmi eseményeket, megtelik szivünk hálával, hogy Isten megsegítette a benne bízókat és az eredeti kis csoport számát megnövelte és a jubileumi határkőhöz elérkezett egyház elé a feladatokat megadta. Az egység létrehozása ugyan (eddig) nem sikerült, de az
