Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Ausztrália
1970 223 Magyar Evangélikusok Ausztráliában Az elmúlt 1969-es esztendőben fontos fejlemények voltak a magyar evangélikus gyülekezetekben. A “Konferencia”, ahogy a sydneyi és melbournei egyházközségek magukat elnevezték, amikor Nt. Bernhardt Béla amerikai útja miatt elárvultak, hosszas tárgyalások után újjá szerveződött. Kronológiai sorrendben írván a krónikát azt mondhatjuk hogy a régóta vajúdó változás döntő fordulathoz érkezett 1969 januárjában amikor a gyülekezeteket félhivatalosan gondozó Kemény Péter Perthben élő és műegyetemi előadóként működő ev. lelkész beadvánnyal fordult az Ausztrál Ev. Egyház vezetőségéhez. Rámutatott ebben arra, hogy az eddigi remények egy állandó magyar-ajkú és amiatt kétnyelvű szolgálatot is végezni képes lelkész meghívására, hiábavalónak bizonyultak. Azt az ajánlatot tette, hogy hajlandó elfogadni egy megbízást a magyar evangélikusok lelkigondozására az eddigi, most már két éve futó és ezért kipróbáltnak minősíthető kereteken belül. Ez azt jelenti hogy évente hatszor látogatja meg úgy a sydneyi, mint a melbournei gyülekezetét, s mivel kenyerét önállóan keresi, ezért díjazást nem vár, viszont arra kéri az egyház vezetőségét hogy a keleti gyülekezetek anyagi terheinek könnyítésére, (csaknem 1000 dollár útiköltség Sydney és 800 dollár Melbourne számára) adjon egy 500 dolláros évi segélyt. Ezt az ajánlatot az Ausztrál Egyház vezetősége elfogadta és Kemény Péternek lelkészi meghívó levelet küldött, amelyben őt mint “Missionary-at-large to the Hungarians” címmel, a sydneyi és melbournei gyülekezetekbe lelkésznek nevezte ki. A meghívó levél “preaching place”-nek nyilvánította úgy Perthet mint Adelaidet, mivel az ottani gyülekezetek a református atyafiakkal közös egyházi szervezetben élnek, s igy egyházjogi szempontból evangélikus gyülekezetnek nem ismerhetők el. (Viszont egyik “ev. ref. egyházközség” sem akarta volna ezt.) A meghívó levelet a sydneyi és melbournei gyülekezetek presbitériuma, majd közgyűlése megtárgyalta és elfogadta. Melbourneben a gyülekezet minden további nélkül hozzájárult a kinevezéshez, mert az ő számukra ez statusbeli emelkedést jelentett. Eddig ugyanis bár meg voltak szervezve, volt felügyelőjük és presbitériumuk, s rendszeresen havonta egyszer tartottak istentiszteletet, de csak “beszolgáló” lelkészek látogatták őket. Az új kereteken belül azonban ha meg is osztják a lelkészt Sydney
