Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
198 BETHLEN NAPTÁR esperessel az élen alakit ki missziós kapcsolatot a Buenos Aires-i egyházzal. Azt írtuk az elmúlt években, hogy a nehezen mozduló ökumenikus törekvések munkálásában a gyülekezetek felől kell megkontráznunk a hivatalosak érthetetlenül merev mozdulatlanságát. S ime bizonyságok ezek, hogy ez nem lehetetlen. Döntő jelentősége van ezen a missziós területen az áldozatkészségnek, ha az atyafiak magukénak érzik ennek a nagy feledatokkal küzdő szolgálatnak a sorsát. A CHACÓI MISSZIÓ egyik legszorongatóbb felelősségünk. Nagy tömeg tanyán élő atyafiság lelki magányosságán kell segítenünk. Évek óta emlegetjük a közöttük szervezendő Népfőiskolát és azt, hogy otthont kell teremtenünk a gyülekezetnek. Lassan de biztosan érlelődnek a dolgok, az atyafiak égetik a téglát és gyűjtik az erőt a nagy vállalkozáshoz. Persze itt is az ősi kérdés — pénz és pénz. Megjöttek az első fecskék kiáltásunkra más világrészekből: Ausztráliából és az USA-ból Cleveland és Youngstownból. Eddig Uruguay megsegítése miatt nem szorgalmaztuk a Chacó-i templomépités ügyét az atyafiak előtt. Most fokozottan felhívjuk a figyelmet rá. Egy önálló, a környezetre is jelentős hatást gyakorló misszió körvonalai bontakoznak ki Chacóban, a Chacó-i népfőiskola terveiben. A szorongatott agrárlakosság a fiaiban vész el, mert nem találja helyét. Ennek oka pedig elsősorban lelki, szellemi f elf egy - verzettsége hiányában rejlik. Amilyen csodát tudott mivelni a népfőiskolás szemléletű misszió az északi népeknél s azóta is döntő tényezője életüknek, úgy kell megteremtenünk ennek a magyar telepnek a számára is ezt a missziós eszközt. Ez a misszió nem maradhat elszánt lelkipásztorok magánharca. Egymásnak vetettük a hátunkat itt Latinamerikában és úgy küzdünk egyházaink növekedéséért, de most egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy magunkra maradva nem állhatunk meg. MISSZIÓS JÁRMŰVET vásárolt az egyház 1968 második felében. Évek óta melengetett kivánság öltött testet azon a módon, ahogy a népi szólás mondja: “Mire Isten észreveszi, három asszony összeteszi” — szószerint igy történt, hogy áldozatos szivű asszonyok hűségéből gyűjtés szerveződött és egy év alatt kb. 500,000 peso jött egybe, s még más világrészekbe költözött atyafiak is megmozdultak a kérő szóra.
