Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Dél-Amerika

1970

183

játszva eszközölhetnénk. Annak, hogy polarizáltságunk megszűnjék, csoportjaink összefogjanak, sőt szervzetileg is egyesüljenek, illetve egyesülhessenek: ma már semmi akadálya sincs. Körülményeinkkel ösmerös gondolkozó ember előtt ezt nem kell magyarázni.

De ha gyarlóságunkat még mindig nem tudnánk legyőzni és pusztán emiatt nem volnánk hajlandók kezet fogni, a magunk háza népének gondját közösen felvenni: diaszpóráink, szétszórtságban élő hittestvéreink globális méretű támogatásának van egy másik azonnal megvalósítható módja, amire a Tóth Tibor esperes vezetése alatti Detroit-Allenpark-i gyülekezet adott ragyogó példát az argentínai buenos airesi gyülekezet testvérré fogadása által. A buenos airesi s tágabb értelemben az argentínai igen ígéretes munkamezöt az mentette meg, hogy az allenparki — nemcsak anyagi, de lelki erő tekintetében is — nagy gyülekezet vállalta Szabó Imre lelkész csökkenő fizetése kiegészítését, sőt segítséget nyújtott az egyházi munka végzésére nélkülözhetetlenül szükséges autó vételéhez is!

Ebben a pillanatban még tiz olyan stratégiai pontunk van, ahol az allenparki egyházéhoz hasonló sürgős segítségre van szükség. Argentínában Buenos Aires mellett Chaco államban egy, Uruguayban egy, Brazíliában három, Európában négy (Belgium, Franciaország, Olaszország és Svájc (Genfben, ahol templomot kell é pit énünk.)

Ha tekintetbe vesszük, hogy az amerikai gyülekezetek között legalább 15 olyan van, amelyiknek évi minimális bevétele 40,000 dolláron felül van: az említett helyeken azonnal segítséget nyújthatunk s lassanként minden missziói területünkről gondot viselhetünk.

Mert kivel is törődünk mi, ha a magunk népével, a magunk hitének cselédeivel sem? Mit gondolunk, kinek szól az esengö hívás, a könyörgő kérés: “Jer által és légy segítségül nékünk?” Idegeneknek, vagy nekünk, akik vérükből való vér, csontjaikból való csont vagyunk? Egykor amaz igaz Biró elé kell állanunk. De boldogok leszünk, ha azt fogjuk Tőle hallani: “Jértek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot... mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innon adtatok; jövevény voltam és befogadtatok; meztelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám.” Mind csak azért, mert nem hagytuk: fülünk mellett elröppeni a kérést:

“Jer által és légy segítségül nékünk!”