Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
1970 181 A gazdasági helyzet, az egy Venezuelát kivéve, amelyiknek a valutája jó, egész Dél-Amerikában labilis. A szabad pályákon levők elég jól keresnek, de mások gyengén. A déli testvér-földrészen a forradalom életforma. Demokrácia olyan értelemben, mint Északon nincs s valószínűleg nem is tudnának vele mit kezdeni. Az elfogadott “kormányzási forma” a diktatúra “polgári”, vagy katonai kiadásban. A kettő között annyi a különbség, hogy a katonai diktatúrában állítólag kevesebb a korrupció, mint a polgáriban s az előbbi jóval konzervatívabb, mint az utóbbi. Amit a déli földrész javára kell írni, az a faji megkülönböztetés, a szegregáció teljes hiánya. A színes bőrű ember egyszerűen nem érzi, hogy ő nem fehér, a fehér pedig ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartja. A négerben, a meszticben, a mulattóban még csak árnyéka sincs meg annak az alsóbbrendüségi érzésnek, amely az Egyesült Államokban élőkben megvan s amit fekete polgártársaink azzal akarnak maguk előtt is palástolni, hogy véres, romboló zendüléseket rendeznek.. . Ha valamit az Egyesült Államok népének meg kell tanulnia, és pedig nagyon hamar, az a délamerikai példa: a különböző színű, kulturális hátterű emberek egymás megbecsülésében, közösségben való élni tudása. A délamerikai magyarságra visszatérve, ép úgy testvér, sőt barát nélküli, mint az északamerikai. A régi Magyarország nemzetiségei közül nekünk ugyan a húszas évek elejéig még volt némi kapcsolatunk a tótokkal (főkép a reformátusokkal és római kathólikusokkal), a ruthénekkel, a lutheránus vendekkel s itt-ott még a románokkal is, a zsidókkal pedig egészen a hitleri időkig. A nemzetiségek közül ma már csak a vendekkel érintkezünk, az összes többi csoportok elváltak tőlünk. Dél-Amerikában a magyarság, mert hiszen az ottani bevándorlás jóval fiatalabb, mint a miénk (amely 1849-re megy vissza), kezdettől árva volt. Mivel Közép-Európában a néprajzi térképen ma már úgy sem lehet változtatni (legfeljebb a mi kárunkra), nem volna-é Isten szerint való dolog kapcsolatot keresni és találni a régi közös hazából kiszármazott másnyelvű csoportokkal?! Egyébként a délamerikai (a amennyire ösmerem, a nyugateurópai, délafrikai s ausztráliai) magyarságra ugyanaz a szabály áll, mint az északamerikaira. Az ézsaiási maradék, az élet, a megmaradás hordozója délen is (és mindenütt másutt) az a tiz, vagy
