Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
154 BETHLEN NAPTÁR rikai pénzben 1,100 dollárt gyűjtöttek össze (pesoban majdnem csillagászati szám), de egy használt autó amerikai pénzben 2,500 dollárba kerül. Akarunk-e segíteni? Mert tudni tudnánk, volna miből. Nem tudom, annakidején hogyan adunk számot az örök Bíró előtt, ha hagyjuk, hogy argentínai s általában délamerikai hittestvéreink elkallódjanak. .. Városnézés A repülőállomásról jövet ugyan már bekalandoztam a várost, de mert cowbov-taxisom különböző meglepő mutatványokkal szórakoztatott s harciszekere, amit talán még Jéhu használt Megiddónál, egy-egy zökkenő után meg-megúnta a gurúlást s akkor leállt: inkább az úttestet figyeltem, meg azt a bábeli zűrzavart, amit ott autóforgalomnak neveznek. Szállásadó gazdám jóvoltából erre is sor került. Nekem ugyan a földkerekségen Debrecen a legszebb város, mert hiszen odavaló vagyok, de azután hogy három vagy négy nap keresztül-kasul jártuk Buenos Airest, meg kellett állapítanom, hogy az sem kutya. Nagy? Irgalmatlanul; mint Debrecen a Hortobággyal. Különben az ország is nagy. Több mint egymillió négyzetmérföld kb. huszonhárommillió lakossal, amiből több mint hárommillió Buenos Airesben él. A lakosság majdnem teljesen fehér, nagy többségben spanyol és olasz, de természetesen Európa minden nemzete képviselve van. A város maga némileg európai jellegű, szép terekkel, széles utcákkal s tele fákkal, bokrokkal, növényekkel. A fákat különösen megcsodáltam ; akácfélék, lakodalmi díszben, tele virággal, csodálatosan szép aranysárga, meg lilakék fürtökkel. . . Azon kaptam magam, hogy a Szabolcska nótát dúdolom: “Tele van a város akácfa virággal. . Csak épenhogy az a bizonyos város, amiről a nóta szól, igen-igen messze volt. . . A forgalom, vagy talán a tolongás, világvárosi. A közlekedést egész rendes földalatti (Délamerikában máig az egyetlen) s felszíni vonatjáratok bonyolítják le, meg autóbuszok. Autó igen sok van, de mert az újakon igen nagy a vám, túlnyomó részük öreg jószág. Amit ebben az általában szép és rohamos tempóban fejlődő városban nem lehet megérteni az, hogy nemcsak az úttestek rosszak, hanem a járdák is. A különben büszke spanyolnak, meg akármilyen más halandónak itt alázatosnak kell lennie, akárcsak a mexicoi Tijuanaban. Aki nem akar lesütött szemmel járni, az
