Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
1(970 147 Daróczy Sándor: MAGYAR DÉLAMEKIKA 1968-BAN “Jer átal és légy segítségül nékünk” (Csel. 1G:9). Néhai való Dienes Barna óta magyar pap a világnak ezen a részén követségben nem járt. Máskép ugyan elkerült erre egynéhány, látogatóként rokonnál, ennél-annál, de nem az fge terhével. Arra hosszú időt kellett várni: több, mint húsz esztendőt. A fajtám mindig gyengém volt, különösen kálvinista jelzővel s mert szolgálatomban elértem a nyugalomba vonulás kötelező esztendejét, meg mert évtizedek óta vágytam arra, hogy szemtőlszembe láthassam azokat, akiket közülünk a Földteke déli felén való lakozásra rendelt az Úr: elhatároztam, én megnézem őket. Amibe kerül, azzal nem leszek szegényebb, sőt tapasztalatokban kincseket nyerek. S talán ők sem veszítenek bele, ba szólhatok hozzájuk. így aztán elindultam hosszú útra. így kezdődött Pocsék, nyirkos, esős novemberi este volt. New Yorkba idejében berepültem, azaz hogy az én menetrendem szerint idejében, amivel egy kis hiba történt. Ugyanis az nyárra szólt, nem télre. . . Még van egy órám, gondoltam. Nyugodtan, szépen átballagok repülőgépemhez, hiszen az indulásig úgyis jócskán van idő. Meglepetés? Ilyen nagy út máskép nem is kezdődhetik. “Uram, az ön gépe már húsz perce a levegőben van.” “Nem lehet, itt van a jegy, az mást mutat.” “Tényleg. A baj csak az, hogy a nyári időszámításon már régen túlvagyunk.” “S most mit fogok csinálni?” “Ha nagyon igyekszik, a TWA repülőgépét még megfoghatja.” Hát nagyon igyekeztem s a gépet az utolsó percben sikerült elfognom. Még a podgyászomat is fel tudták tenni. No, hála az Úrnak. Remélem, az út többi része nem lesz ennyire “érdekes.” A levegőben Harmincötezer láb! Valamivel magasabb, mint Debrecen határában a Basa halma. Olyan magasból nem túl sokat lehet látni, azaz hogy a fellegek igen szépek. Az északi, vagy a déli sarkvidék lehet ilyen hideg - rideg hatású a vakító fehér színnel s az egymásba botló hóboglyákkal. Itt-ott azért akad egy-egy rés s ha az ember szerencsés,
