Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Európa

1970

129

Szolgálatunk az emigráció hányattatásaiban egymással csak laza, inkább személyi kapcsolat által érintkezik. Nagy örömmel olvastuk a minket mindig megörvendeztető Bethlen naptárban az Amerikai Magyar Református Egyesület kiáltványát. Szétszótságunkban is érezzük, hogy egyek vagyunk a 26 országba szétszórt magyarsággal. Komolyan kell gondolnunk a magyar “ökumené” gondolatára. Kezdjük mi a mi egyházunkon belül. Tegyünk valamit Dr. Füsty Molnár Lajos lelkésztestvérünk kezdemenyezésére és próbáljuk megalakítani a “magyar református világmissziói tanácsot”. Nemcsak itt az idegenben elkallódott kis magyar közösségről van szó, hanem egy közös nagy testet formálunk testvéreinkkel együtt. Nyílt szívvel nyújtjuk kezünket az európai gyülekezetek felé és a kezünket nyújtjuk az Óceánon túlra is. Fogjátok meg ezt a felétek nyújtott kezet. Mi is várunk Ft. Dr. Bütössy János egyh. kerületi elnök jelentésében olyan szépen megfogalmazott gondolatnak a beteljesedésére, hogy a szétszórt magyarság vezetőit hívjuk össze egy közös megbeszélésre e nagyszerű terv megvalósítása érdekében. Bár lenne ez az ezékieli látomás nagyszerű beteljesedése.

A Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat Vezetősége. * * *

SÍRKŐAVATÁS

A Nordrhein-Westfalen-i Magyar Protestáns Gyülekezet a hívek adományaiból vésett sírkövet készíttetett néhai Nagy József evangélikus lelkész sírjának megjelölésére. A sírkövet húsvét vasárnapján avatták fel. A gyülekezet az istentisztelet után együttesen kereste fel volt lelkipásztorok sírját.

A hosszú tél után beköszöntött első tavaszi napsütésben az elhunyt hívei és barátai elfogódott szívvel helyezték el a kegyelet virágcsokrait. A “Tebenned bíztunk eleitől fogva . . .” kezdetű zsoltár hangjai elszálltak a sírkertet övező jegenyesor fölött a Magasságos felé. Aztán Kulifay Gyula, a gyülekezet jelenlegi lelkésze imát mondott. Majd Kölcsey István presbiter meleg szeretetteljes szavakkal emlékezett meg az elhunytról, Dr. Kiss Pál presbiter pedig felolvasta Kós Károly írását az erdélyi temetőkről, ahová magyarjaink nem halni, hanem Krisztusukra várni és feltámadni mennek. — A drága, hímes magyar szavak muzsikája — ha csak percekre is — a temetőt otthoni virágos cinteremmé varázsolták, s végül többek szeme könnyes volt, míg a Himnuszt énekelték. dr. Kiss Pál (“útitárs”)