Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Európa

122 BETHLEN NAPTÁR kommunista állam is respektál. Ami rosszabb: az egyház belső demokratikus rendszerének a szétzúzásával az állam szinte korlát­lan lehetőséget kapott az egyházi vezető kiválasztására. Ebben pedig nem az egyházhoz való hűség, nem is a kiválóság a szem­pontja, hanem az, hogy kivel tudja a maga politikáját legjobban végrehajtani. Olyanok után kutat, akit még az egyház is elfogad, de neki is jó. Rendszerint azokra esik a választás, akik a kompro­misszumok emberei. Ezzel viszont utat nyit az egyházon belüli vetélkedésnek. A felfelé törekvők azzal akarják előretomászni magukat, hogy velük az állam jobban tudna dolgozni, mert ők “megértőbbnek”, ők elfogadják a szocializmust, úgy, ahogy a párt és az állam képviseli. Az egyházi vezető kénytelen alakoskodni, rá van kényszerítve a képmutatásra. Otthon is, de elsősorban külföldön unos-untalan hangoztatnia kell, hogy a vallás, az egyház szabad, az állammal való viszony korrekt, sőt barátságos. Ez az a minimális kompro­misszum, amelyet a kommunista állam megkövetel. Most aztán vagy maga is elhiszi lassan, hogy így van, amivel tudatosan el­fogadja a guzsbakötött, államilag kontrol alatt tartott egyház létét, mint ideális állapotot. Vagy tudja nagyon jól a helyzetet, de lelkiismeretét azzal menti fel, hogy ő az egyház védelmezője, amely még ilyen formában is az Evangélium szolgálója. Ez a gondol­kodás azonban alapvetően hamis, mert Isten ügyének az ember nem lehet védelmezője, legfeljebb alázatos szolgája. Én nem kér­nék abból az Istenből, akit nekem kell megvédeni világi hatalomtól. Isten szuverén úra a világnak, függetlenül attól, hogy kommuniz­mus, kapitalizmus, budhizmus vagy mohamedánizmus a fő hatalom valamelyik országban. Az egyházi vezető legfeljebb a mai, földi egyházat védi, de nem a láthatatlant. Hogy érdemes-e védenie azt, ami van, jól védi-e, arra formulát nem lehet előírni. Eligazítást számára csak az Istennel való élő, személyes vizonya és a Szent Lélek világossága adhat. A két kísérlet A lenini egyházpolitika a Szovjetunióban már több mint egy félévszázada él, működik, Kelet-Európábán közel negyedszázada. A földi egyházakat sok helyen összetörte, némelyiket fel is szá­molta. Legnagyobb részüket összezsugoritotta és kalodában tart­ja. Isten gyermekeinek a sóvárgását az üdvözülésre, a hit utáni törekvést azonban nem tudta megsemmisíteni. Hitvallók születtek és születnek ma is. Egyszerű emberek és fényes elmék egyaránt

Next

/
Thumbnails
Contents