Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Könyvismertetés
114 BETHLEN NAPTÁR a nagyot — íróvesszőt, jobbat mint Gómer (a parázna asszony) s táblát mint Hósea, nem találhatott. Három gyermeküket eltaszitó nevekkel látja el, a bűntől való iszonyodás miatt. A visszatérő asszonyt azonban megszánja: Hósea: Melyebb az emberi rosszaság, mint magad is képzeled, bár nagy leckét adtál és kaptál belőle, Gómer. .. . Ne kívánd, bogy Isten szomorú szemével nézzek, a mindent átlátóval, beléd. Köszönd inkább, hogy rabságod iszonyú nyomait hozván elém s töredelmedet, szivemben a maga szánalmát mintázza kicsiben. . . . nemcsak harag vagyok én s büntetés: szánakozás is, ezt mondja az Úr. Kiváltva s visszavevén új próbára bocsátom Töredelmiért Izraelt, mint Hósea Gomert. JEZAIA 2. felvonás. Az asszír seregek által körülvett városban Jerusalemben a pusztulás borzalma várja a népet. Hiába kapkodás jobbra, balra, az emberi erőfeszítés csak bogarak futkosása. A próféta hallgat s mikor sokára megszólal, a fenyegető ellenség vezérének azt kiáltja ki a falon: Jezaia: ...........a vakondtúrás Sión fordítja meg lovad s neveti futásod. Mert naggyá teszem én ellened a kicsit, botlasztó kővé a homokszemet, ebben mutatom meg rajtad hatalmamat. Időn, koron kiált át a próféta hozzánk s szabad sorsunk tanulságaival rezonálunk rá. A döévész sepri el az ellenséges sereget, a nép megszabadul s bolondul táncolna, kapva a dob után, de megszólal a próféta: Jezaia: Nem látjátok, hogy halottak voltatok?
