Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Füry Lajos: Kenyérsütés Kerekegyházán

94

BETHLEN NAPTAR

Füry Lajos:

Kenyérsütés Kerekegyházán

Kisnyir vasútállomáson át kell szállani a lajosmizsei vonatról, a tavaszi kiöntésekben úszó Kerekegyháza felé. Viz mindenfelé a kitűnő földeken, úgy mondták: aratás helyett majd halászunk. Az út egy darabig a töltésen halad, aztán levágunk a tanya felé és a lovak fröcskölik a vizet, hogy a kocsiba is felcsap.

Füle Kovács András tanyáját látogatom. Szép cserepes tanya, hat tehén az istállóban, két saját nevelésű ló, meg egy, az anyja mellett futó csikó. Az udvaron a baromfik közt, tarka tollú, bögyes galambok szedik fel az ocsut a földről.

A ház mögött mindjárt kezdődik a föld és csak a dombon lévő tag mentes a víztől, a többit nem lehetett szántani sem.

Lámpagyujtáskor érkezek a konyhába.

Hangos jóestékkel üdvözlik a fényt.

Kilencen ülünk az asztalnál. A gyerekek közül csak az, amelyik már dolgozott, mert az kiérdemelte. Az asztalnál ülni tisztesség. A két béres velünk együtt eszik.

Füle Kovács András viccelődve mondja: “úgy van ez mifelénk, hogy karácsonykor eszünk kalácsot, húsvétkor kenyeret és pünkösdkor, amit lehet.” Mert akkorra már a legtöbbje kifogy az elmúlt éviből, az új meg még nincs bent.

A fiatal menyecske nagy tálban az asztalra tette a levest. A gazda mindenkinek szelt egy szelet kenyeret és a tányérja mellé tette. Az ételhez azonban senki nem nyúl. A béresek kalapjukat maguk mellett a széken tartják. Érdekes megfigyelni, hogy a kálvinisták is keresztet vetnek a kenyér hátára, mielőtt megszegik. A gazda hangosan elmondja a rövid, hálaadó imát, a többiek utána mondják.

...Jövel Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk .. .

Ezután az öreg gazdaasszony felveszi a tányérom és nekem szed először, máskor mindig a gazda kap elsőnek. Mindenkinek sorra szed a tányérjába és utoljára saját magának.

Belemártják a kanalat a forró, tejfölös kolompér levesbe, amelyben csipetke is van. Az asztal végén ülő legfiatalabb gyerek hangosan jóétvágyat kíván. Erre mindenki felé fordulva megismétli :

“jóétvágyat.”

Beszéd nélkül csendben eszünk. A gyerekek gyorsan, ét-