Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Bethlen Otthon

62

BETHLEN NAPTAR

visszásságként, hogy amikor az ekumené jegyében hajlandók vagyunk (és kell is, hogy hajlandók legyünk) kezet fogni az Ur Isten minden fajtájú, szinü, nyelvű és az egy keresztyén hitet gyarló, emberi tolmácsolás eredményeként csaknem bábeli zűrzavarban valló minden csoporttal, ugyanakkor — délamerikai hittestvéreinket kivéve — mi még kísérletet sem tettünk arra vonatkozólag, hogy első sorban mi, szétszórtságban élők fogjunk kezet; azok, akik hitben, vérben és nyelvben azonosak. Kinek lehetne józan ésszel és keresztyén lélekkel kifogása az ellen, hogy a nagy ekumenén, keresztyén összefogáson belül mi még a legelemibb dologra is gondolunk: arra, hogy a magunk házanépéről gondot viseljünk?

Egyházi csoportjaink, ha másként nem, a kettős tagság elvének alkalmazásával meg tudják valósítani az egész szabad világra kiterjedő magyar református ekumenicitást s mert ez Isten szerint való cél, annak drága gyümölcseként újjászületik egyházi életünk, újjászületik és megizmosodik az Amerikai Magyar Református Egyesület s rendeltetésének, a magyar református diakóniának, a kenyérré, ruhává, tetővé, orvossággá s lelki eledellé váló szeretetszolgálatnak hathatósabban fog eleget tenni a Bethlen Otthon és nyomdánk.

Kulturális szolgálatunk egy másik ága a Bethlen Gyűjteménynek nevezett Levéltárunk és Múzeumunk. Alapjait még néhai való dr. Kalassay Sándor, a Bethlen Otthon első vezetője rakta le s utódai kivétel nélkül tovább gyarapitgatták. Ez a gyűjtemény a régi Magyarország határain kívüli magyar reformátusság életét illetően már is páratlanul gazdag annyira, hogy arra nemcsak a magyarországi hasonló gyűjtemények s köztük első sorban az Országos Levéltár, de a minnesotai állami egyetem is felfigyelt. Immár több mint száz éves amerikai históriánk megírása Gyűjteményünk anyagának felhasználása nélkül lehetetlen. Növelésével, múltúnk emlékei megmentése által jövőnknek teszünk megfizethetetlen szolgálatot.

De térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk. A Bethlen Otthonnak sajátos célja, rendeltetése van: diakóniai és kulturális. A mód és a tér, ahogy és ahol eme kettős céljának, rendeltetésének eleget próbál tenni: változik, de maga a cél, a rendeltetés marad. Az arra vonatkozó intézkedés például, hogy mi történjék a megváltozott társadalmi felépitettség és életfelfogás következtében régi formájában nem folytatható gyermekmunkákkal s azzal együtt Gyermek Otthonunkkal, és hogy milyen uton-módon történjék ifjúságunknak amerikai magyar református közéletünkbe való bekapcsolása: a jelen Közgyűlésre vár. Az magától értetődik, hogy Otthonunknak állandóan fel kell ismerni azokat a területeket és megragadni azokat az alkalmakat, ahol és amiken keresztül szolgálata maximumát nyújthatja.

Istennek adván hálát megtartó kegyelméért s a bárhonnan jött támogatást, jóindulatot megköszönve, beszámolónkat az alábbiakban adjuk.