Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Egyesült Államok - Brachna Gábor: Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia

344

BETHLEN NAPTÁR

ill. azokhoz a közösségekhez, amelyekben szolgálatát végzi és tartsa különösen szemelőtt a fiatalság arányszámának drámai méretű növekedését;

(8) hallassa szavát és munkálkodjék együtt a közjó érdekében, résztvállalva egyházi és egyéb csoportokkal karöltve az igazságosság előmozdításában, a nyomorúság enyhítésében és az elesettek felemelésében;

(9) hirdesse, hogy Isten könyörületével és ítéletével egyaránt jelen van az ember életében, munkájában, kutatásában, igyekvésében, művészetében, tudományában, művelődésében, valamint a társadalom és a világmindenség rendjében;

(10) fogadja szívesen az Isten igéjére és világára új fényt vető józan tudományos kutatások eredményeit;

(11) mélyítse tagjai lelki életét rendszeres Istentiszteletek, az Oltáriszentség kiszolgáltatása, az !rás tanulmányozása, elmélkedések és imádság útján;

i(12) megbecsülje gazdag liturgikus örökségét, azonban ne legyen előítélettel Isten imádásánek új formáival szemben;

(13) éljen Isten olyan családjaként, amelyen belül az élet küzdelmeiben megfáradtak támogatást és segítséget kapnak, a közönyöseket felrázzák, az alkotásra és cselekvésre vágyókat pedig bátorítják;

(14) tegye alkalmasabbakká tagjait a keresztyén hit ismeretének elmélyítése által arra, hogy szolgálatukat a mindennepi élet gyakorlata szerint munkahelyükön, szabadidejükben, családjukban, társadalmi körükben és felelős állampolgárokként jól végezzék;

(15) hívogasson, szívesen lásson és befogadjon közösségébe minden embert fajára, állapotára és származására való tekintet nélkül;

(16) vizsgálja felül időről időre szervezeti rendjét, hogy meggyőződjék, vájjon annak minden része az evangélium valóságos kifejezője-e és hozzájárul-e küldetésének betöltéséhez.

Ebben a modern tömegtársadalomban és ezekben a változó időkben meg van annak a veszélye, hogy gyülekezeteink elvesztik kapcsolataikat társadalmunk belső mozgató erőivel. Ha a gyülekezetek megállapodnak és megmerevednek életükben vagy a társadalom szolgálatában, az Egyház hatástalanná válik a városi jelleget öltő kultúrára vonatkozóan és képtelenné lesz abban felismerni szolgálatának sokféle és különböző alkalmait.

Minden gyülekezetnek kell megtalálnia az útját és módját, hogyan töltse be legjobban azt a hivatását, hogy "Isten népe”. Semmiféle nyilatkozat sem lehet ebben az utolsó szó. A hit örök. Azok az erők, amelyekkel meg kell küzdenie, és az a környezet, amelyben élnie kell, forrongásban vannak. Ez a természetes feliétele és körülménye annak, ami szerint az Egyháznak munkáját el kell végeznie. S ez semmi módon sem csökkenti azt az örvendező meggyőződését, hogy Isten igéje a mi korunknak is megváltó erőssége.

A torontói gyűlés záró előadását ismét Brachna Gábor főesperes tartotta “A holnap lelkipásztora” címén. A múltban ismert és ideálisnak látott lelkészi tipusok bemutatásával kezdte előadását, melyhez mint külön érdekességet irta le az amerikai magyar lelkészt. Azonban ezek a múltból vett tipusok teljesen kiveszőben vannak, aminthogy ködbe vesznek az egyházi életnek kitaposott ösvényei is. Az új egyházi élet változásával az új lelkészi nemzedék is sokban különbözik a régigárdával szemben. A legfeltűnőbb az, hogy nagyon sokan vannak, akik nem készülnek gyülekezeti szolgálatot vállalni. A szekuláris világot tekintik szol