Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Egyesült Államok - Brachna Gábor: Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia
1969 341 gyülekezet hivta őt át itteni szolgálatra s igy ő is amerikai lelkipásztorrá vált. — Egészsége és vizűm komplikációk miatt nem jöhetett el Torontóba Kiss Samu nyugalmazott, volt nagybaráti lelkész, aki 60 éves lelkészi szentelését a clevelandi Első Egyháznál ünnepelte meg igehirdetéssel szolgálva egy hálás gyülekezetnek. Bár nem tartozik Konferenciánkhoz de Konferenciánk lelkészei viszont tagjai annak a lelkészi és munkaközösségnek, mely egy lelkipásztori időszaki szemlét ad ki Koinonia címen. Ennek a szerkesztőjét, Dr. Vajta Vilmos strassburgi egyetemi tanárt ünnepelte 50 éves évfordulóján a külföldön élő magyar evangélikus lelkészi közösség. “Amerikai életünk fél évszázada” cimen Ormai János tartott előadást. Az elmulasztott alkalmakért és ugyanakkor a megtapasztalt kegyelemről mondott el sok aktuális élményt, mellyel Isten sorsunkat irányította. Rámutatott a honi egyház tévedésére, mellyel a kivándorlók kérdését kezelte. Ennek következtében sem a szlovákokat, sem a szászokat nem tudtuk megtartani közös munkaprogramunk számára. Egyházi életünk hajóját seholse fogadták barátságos szelek. Ezen a vonalon sorsunk teljesen azonos a magyar élet magános útjával. “Társadalmi változások és gyülekezeteink” cimen Brachna Gábor beszélt a falusi és tanyai élet izoláltságáról, mely még kis magyar hazánkat is egymástól elválasztott birodalmakra tagolta. Az elszigeteltség világát rohamosan változtatta át az első világháborúból hazatért katonák kapcsolata más nemzetek fiaival és a híradás eszközeit szolgáló technika, mely repülőgépek és a TV utján egy országgá zsugorította össze az egész világot. Képletesen és valóságnak is megfelel az a megállapítás, hogy a falubeliek mind egy városba költöztek át. Ennek az új életnek és megváltozott társdalmi helyzetnek a problémáit volna hivatva evangéliomi lélekkel szolgálni az Egyház. Ma még csak a diagnózis problémáinál tartunk. Még nem tiszták a meghatározásaink a ghettókról, sőt létrejöttük igazi okai sincsenek felsorolva. De látjuk társadalmi életünk megüszkösödött sötét foltjait, melynek jelei a welfare rendszer a családi otthon helyett, a polgári lázadások nyomán érzett élet és vagyon biztonság hiánya, a levegő és viz megfertőződése, a laza erkölcsök, a kivesző hazafiasság, az általános reménytelenség és a változások szükségességeinek az óhaja. De nem hozott megoldást a külvárosok (suburbia) világa se. Ott is megtorpant a családi és társadalmi élet a rengeteg nyomás alatt, melyet a társadalmi, gaz
