Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Egyesült Államok - Amerikai Magyar Református Egyház
1969 293 hogy az építési bizottság (Nemes János vezetésével) és a vállalkozó között mindvégig zavarmentes volt az együttműködés; harmadszor, hogy annyi egyháztagunk — férfi és asszony — segített, hosszú órák megerőltetett fizikai munkájával; végül örvendezünk egyesületeink és egyháztagjaink bőkezű adományaiban, melyeket az építési alapnak juttattak az év folyamán és amelyek lehetővé tették, hogy az előirányzottnál kevesebb kölcsönt kellett felvennünk. A renoválás kerek 49,000 dollárba került, az egyéni adományok 9,500, az egyesületi adományok 11,400 dollárt eredményeztek; a Református Egyesülettől 30,000 kölcsönt vettünk fel. Évi áthozat nélküli tiszta bevétel 41,807, a renoválással együtt az összes kiadás 73,310 volt; 1968-ra 9,150 dollárt hoztunk át. Az 1968. év első felében a bevétel és a kiadás egyaránt kerek 12,500 volt; a bevételek kb. 1,500 dollárral haladták meg az előző év hasonló időszakát, a kiadások is természetesen emelkedtek a havi kölcsöntörlesztések összegével. “Egy templom renoválása azonban nem önmagában való cél”, mondotta a lelkipásztor a renovált templomban tartott első igehirdetésében, “értelmét az méri meg, hogy mennyire teszi alkalmasabbá népét arra, hogy megfeleljen Isten elhívásának. Ezért legyen e templom megújulása népe lélekben való megújulásának jelképe... Azt kívánom, hogy ennek a gyülekezetnek népe egy testnek tagjai legyenek, akiket Krisztus illeszt és szerkeszt egybe, ne pedig egymás mellett elhaladó idegenek; azt kívánom, hogy Istent odaadóan tisztelő hívek legyenek, ne pedig jótékony támogatók; azt kivánom, hogy minden vasárnap együtt imádkozzanak, ne legyenek csupán havonként egyszeri alkalmi látogatók; azt kivánom, hogy Isten szavára hallgassanak, ne pedig csupán arra, amit a lelkipásztor mond; a gyülekezet vezetői példaadók legyenek, amint arra esküt is tettek; a szülők emlékezzenek arra az Ígéretükre, amit gyermekeik keresztelésekor tettek — sem eső, sem napsütés, sem társaság ne vonja el a gyermekeket a konfirmációi oktatástól vagy a vasárnapi iskolától; az egyesületek pedig ne feledjék, hogy a pénzcsinálás csak másodrendűén fontos, első a lelkiekben való sáfárkodás ... Nem újjászentelnünk ezt a templomot — 60 év óta törés nélkül az imádság háza volt. Amire szükségünk van, az az, hogy életünket szenteljük újra oda a Jézus Krisztusnak.” A fennti kívánságok, sok őszinte igyekezet mellett, csak töredezetten válnak valóra — bizonyságául annak, hogy a megújulás állandó lelki folyamat, melyben sem megállásnak, sem lankadásnak nincs helye. A statisztikai adatok szerint a választók névjegyzékén az elmúlt évben 348 egyháztag volt, valamivel több, mint az előző évben. Adakozók száma (vendégeket nem számitva) 422, városon kívül lakó inaktiv tagok száma 75, nem konfirmált gyermekek száma 99; kereszteltünk 14 gyermeket, konfirmáltunk 8-at, eskettünk 7 párt, eltemettük 12 atyánkfiát; új egyháztag 11, elköltözött 2, törölve 2. Az adatokból látható, hogy állandó problémánk: a gyülekezet növekedése, továbbra is megoldatlan. Magyarok nem költöznek a városba, a fiatalok pedig fokozatosan költöznek ki. Egyszer-kétszer egy évben eljönnek templomba, gyermekeiket itt kereszteljük, de a gyülekezet közösségi életében nem vesznek részt. A gyülekezet nagysága miatt ez még nem jelent közvetlen veszedelmet, annál nyugtalanítóbb jelenség azonban hosszú távlatban. Vasárnapi iskolánk előirásszerüen működik; felügyelője Mr. Stephen P. Kovács volt. Átlagos jelenlét 50. Az egyháztanácsnak 18 tagja van. A következő egyesületek működnek (zárójelben az elnök neve): Lorántfy Nőegylet (id. Biri Balázsné), Junior Women’s Guild (Mrs. Bertha Cromwell), Férfi Betegsegélyző Egylet (Megyesi Géza), Men’s Fellowship (An
