Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Egyesült Államok
220 BETHLEN NAPTÁR A Presbiteri Szövetség Gyűlése Sokszor úgy vagyunk mi itt nagy Amerikában mikor a Ligonier-i Mória hegyére felzarándoklunk, mint valamikor az ős nomád Ábrahám, aki azt hitte, hogy a halál angyalával találkozik ott. Ahelyett az élet angyalát küldte hozzá hirvivőül az Ur, aki szövetséget kötött vele. Valahogy ez a történet ismétlődött meg a szeptemberi napokon Ligonierben. Jutalom, öröm, biztatás volt mindenki számára a Mória hegyén való táborozás. A Presbiteri Szövetség tagjai érkeztek elsőnek ide. Az a kiválasztott őrtálló csapat akiknek szivére és kezére helyezte az Ur Anyaszentegyházunk földi sorsát. Nemesnyik János megnyitója után áhitat következett, majd az alelnökök tették meg beszámolóikat. Nemesnyik elnök beszámolója bizkodó, sőt lelkesítő volt. A Presbiteri Szövetség munkája szerinte tiszta zengésű kürtszó is volt. Sokan meghallották a jó hirt. Virág termett a romokon és a sárba esett gyöngy ékszerré vált az Anyaszentegyház koronáján, mert ismét megtaláltatott. A Bethlen Otthon igazgatója arra mutatott rá, hogy Isten háztartásában nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Ő mint az itteni magyar életünknek egyik legrégibb harcosa bizonyságot tett arról, hogy 30 vagy negyven évvel ezelőtt az az óriási magyar közösség amely ezen a földön élt, nivóban meg sem közelítette azt a minőséget, ami a mostani egyházaink belső életének szinvonala. Igaz, hogy a gyülekezetek száma 120-ról 70-re apadt. Azonban ezek a megmaradt gyülekezetek nemcsak itteni hitéletünk és sorsunk jövőjét szabják meg, de jelenthetik annak az Egyesült Anyaszentegyháznak lelki közösségét, amely hitünk cselédeinek, óhazai testvéreinknek, a világba szétszórt véreinknek mindig biztos segítséget, vigasztalást, jobb sorsot biztosíthat. Az első nap Dr. Csia György előadásában a klasszikus erdélyi vallásszabadság hite, theológiája, istenszeretete és az evangéliumhoz való minden áldozatra kész ragaszkodása szólt a presbiterekhez. Előadásában láttuk a kálvinista magyar lelkiarcát, ragaszkodását ahoz az istenhithez, amelyet Krisztus tanított őseinknek és a gályarabok vére pecsételt meg minden református magyar szabadságlevelének.
