Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

"Szemeimet a hegyekre emelem…" (Zs. CXXI)

Ha Naptárunk az utolsó tizenkét év alatt semmi egyebet nem ért volna el, csak ezt, ezért is áldott legyen a szent Háromság egy Isten.

A véreinkért, hitben atyánkfiáiért való felelősség gondját most már annak az amerikai és kanadai magyar reformátusságnak kell átvennie, amelynél anyagi javakat és szellemi felkészültséget tekintve a magyarságnak teljes története során gazdagabb csoportja még nem volt. Világgá szórt népünk felkarolása, erőink egyesítése, jövőnk emberi számítás szerinti biztosítása pusztán akarat, jóakarat kérdése. Csak annyi kell hozzá, hogy szószerint vegyük az apostol meghagyását: “egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”.

D - r.

☆

AZ ÚR A MI ŐRIZŐNK

Szemeimet a hegyekre emelem,

onnan jön az én segítségem.

Az én segítségem az Űrtől van,

aki teremtette az eget és a földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon;

nem szunnyad el a te őriződ.

Imé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője.

Az Ür a te őriződ, az Ür a te árnyékod a te jobb kezed felől.

Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.

Az Ür megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.

Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

CXXI. zsoltár.