Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Dél-Amerika
194 BETHLEN NAPTÁR URUGUAY Uruguayi Magyar Evangéliumi Református Egyház “Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Urnák cselekedeteit!” (Zsolt. 118:17.) A húsvéti zsoltár e soraival jelentkezünk a Bethlen Naptár lapjain. Az olvasó rögtön látja, hogy itt valami történt. Itt ünnep van. Az öröm hullámai magasra csapnak, mert egy ilyen hozsánnát az ember nem kiált el csak úgy a levegőbe. — Nem csoda. Isten az, Aki népét az aláhanyatlástól, az elveszéstől megmenti: Templomunk, gyülekezeti otthonunk van! Ki hallgathat ilyenkor? “Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban”. Hét év reménytelennek látszó harca után, a hajléktalanság s az azzal-járó existenciális küzdelemben, egy ilyen aláhanyatló zűrzavaros világban, társadalmi és gazdasági krízisben, amelyben mi itt élünk; “Az Urnák jobbkeze hatalmasan cselekedett!” Nem volt semmink csak a hajléktalanság, munkánk is csak kapkodó, hitünk is csak erőtlen, a jövőbe vetett reményünk is bizonytalan volt. Ez töltött el bennünket. Haldokló segélykiáltó szavunk hét év beszámolóiban ezzel volt telítve. Amink volt az csak egy kis hitünk s egy pár ember erőszakos vágya és imádsága az Úristen felé. — De jó volt ez nekünk, mert aki ezt a harcot, a vergődést nem ismeri, az nem ismeri a kegyelmet sem. Amikor már azt hittük, hogy már mindennek vége, most mégis: “Nem halok meg, hanem élek!” A Montevideo! Gyülekezeti Otthon. 1967 nov. 17-én hosszú hónapokat megelőző háznézés és keresés után házat vásároltunk. Az évek alatt összegyűjtött templomalapunk arra volt elégséges, hogy az első részletet kifizessük. Mintha az Úristen is kedvezni akart volna, mert olyan központi
