Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Dél-Amerika

186

BETHLEN NAPTAR

Zsoltár éneklő gyerekek Sao Pauloban.

ecumene szellemében együtt munkálkodhatunk nemcsak presbiteri, hanem a többi keresztyén felekezettel is. Megbecsült része lettünk az összefogó evangéliumi közületeknek; a brazil protestantizmust képviselő közös testületeknek.

Önálló egyházszervezetünk biztosit ja szabad mozgási lehetőségünket. Kapcsolatot tarthatunk fenn külországok egyházaival. A Református Világszövetség évtizedek óta tagjai közé sorolt bennünket. Amit mindezeknél előbb kellett volna kiemelnünk: egészséges theológiai gondolkozás légkörében szabadon fejlődhetünk.

Reménységben tartatunk meg. ...

A biztos alap, az őseink hitéhez ragaszkodás segített, hogy itt Délamerikában egyházat formáljunk. Ez azonban sokaknak csak tradició, múlt. Mi az ami a jelent érdemessé teszi, mi alakítja valósággá, nem múzeumi emléknek hagyva az ősi értékeinket? A reménység! A régiek horgonynak ábrázolták, mely az éghez kapcsol. Mi a reménységgel a földhöz kapcsolódunk. Mondjuk igy: megéljük azt az égi izenetet. Ez a reménység nem szégyenül meg, mert a gyermekeink, az ifjúságunk, a fiatal lelkészeink életében jelenné, mindennapi földi életre váltódik át.

Amikor zsoltár van a gyermekeink kezében és azt énekelik is;

Amikor Szentirást vesznek az ifjaink s azt olvassák is;

Amikor szolgálatba állanak uj lelkészeink s azt hivatásként