Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Dél-Amerika
182 BETHLEN NAPTÁR facsonkot egy-két napot elvesztegetnének vele s az rengeteg idő. Délig nem szálltam le a lóról, de már ebédre még is meggondoltam magam. Estig jártuk a híveket, hogy másnap reggelre eljöjjenek az Istentiszteletre. Azután haza kocogtunk. Hanem mikor leszálltam, egyszeribe megértettem, miért hívják a karikalábat huszárlábnak. Nem tudtam én sem ülni, sem Papné lóháton járni, még a fekvés is nehezemre esett. De ez este altató nem kellett s a vadállatok sem érdekeltek. Reggel mikor felébredünk, kedves férjem nagyot nevetve azt kérdi: hát te hogy nézel ki? Előkerítettem valahonnan a kis tükrömet, ha nem én lettem volna, aki visszanéz rám, hát én is elnevettem volna magam. Egv nagy bab nagyságú hólyag virított az orrom hegyén s mikor felkeltem a térdhajlásomba találtam egy másikat. Még csak sopánkodni sem értem rá, mert jött a házigazda jelenti, hogy a 13 km.-t bizony csak lovon kell megtennünk, mert ismét esett. A hólyagra csak legyintett, hogy megmászta valami bisu (bogár). Mire megtettük a visszaútat, akkor tanultam meg, mit jelent az a magyar közmondás: kutyaharapást szőrivel, mert akkor már úgy ültem a lovon, hogy nem fogtam mindig a fanyerget s csudálatoskáp sokkal alacsonyabbá lett a ló is. Mire Saó Pauloba érkeztünk rajtam volt a nevetés sora, mert míg bennem csak egy földi bolha* talált otthont, azalatt férjemben 13 kullancs csimpazkodott, de erősen. Apostol Jánosné * Földi bolha: Nem állíthatom, hogy a földi-bolha valami kedves házi rovar. Rendesen a lábköröm körül fúródik be a húsba s akkor veszi észre az ember, amikor rettentően, megállás nélkül viszket. Megszabadulni sem egyszerű tőle. Körülbelül borsószem nagyságúra nő meg. Majd egy hétig kínlódtam vele, mert férjem sebésztei tudományában nem bíztam. A vasárnapi Istentisztelet után egyik asszony, aki élt interiorban, eljött a lakásunkra s megcsinálta a “nagy” műtétet. Ki kell emelni az egésszet úgy hogy bele ne szúrjon, mert ha kipukkad, akkor a millió petéből újból lesz egy-egy borsószem. Láttunk kis gyerekeket a vidékben amint ültek a küszöbükön s egymás lábából szedegették ki, olyan gyakorlatuk volt már.
