Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
1969 131 pártkongresszuson kiválasztott tagokból tevődött össze és nagy többségében reform-ellenes volt. Csakhogy az ülés a sajtó, rádió, televízió teljes nyilvánossága előtt folyt, minden szóról tudósították az ország népét. A sztálinisták nem is mertek hangot adni érzéseiknek. Azok, akik mégis felszólaltak a reformok ellen, a közvélemény részéről lesújtó kritikában, támadásban és megvetésben részesültek. 2000 szó a szabadságról A küzdelem most áttevődött a pártszervezetekre. Sok minden függött attól, kik lesznek a delegátusok akik majd megválasztják az új központi bizottságot és pártvezetőséget. A sztálinisták végső harcra készülődtek. A helyi pártszervezetekben ők voltak a vezetők és ezen keresztül biztosítani akarták, hogy a delegátusok az ő soraikból kerüljenek ki. Bátorságukat növelte az a tény, hogy a Varsói Szerződésre hivatkozva a Szovjetunió kikényszerítette az 1968 évi közös hadgyakorlatoknak Csehszlovákia területén való megtartását. Sokkal nagyobb számú szovjet csapat vett részt a hadgyakorlaton, mint azt előre jelezték és annak befejezése után a Szovjetunió, különböző ürügyekre hivatkozva vonakodott visszavonni csapatait az ország területéről. Jelenlétükkel láthatólag nyomást akartak gyakorolni a cseh közvéleményre és erősíteni a sztálinisták pozícióját. Ebben a helyzetben született meg a cseh forradalom legdrámaibb deklarációja, a “2000 Szó”. Ludvík Vaculík író fogalmazta, de 70 értelmiségi és munkásvezető írta alá. Június 27.-én több vezető lap egy időben adta közre. A történelmi jelentőségű manifesztó először a párttagok lelkiismeretére és felelősségére apellál: rajtuk fordul meg, hogy a sztálinisták visszatérnek a vezetésbe, vagy a reformprogram folytatódik. Gondoskodjanak arról, hogy olyan delegátusokat válasszanak, akik a nép gondolkodása és vágyai szerint cselekszenek. Se vesztegetésre, se fenyegetésre ne hallgassanak és ne higyjenek azoknak, akik most reform híveinek adják ki magukat, csak azért, hogy megmaradjanak a hatalomban, de a múltban népnyúzók voltak. A nyilatkozat azonban továbbmegy ennél. Leszögezi, hogy a kommunista párt nem követelhet magának ezután kizárólagos hatalmat, nem helyezheti magát vezető szerepbe a nép hozzájárulása nélkül. A szocializmus csak a kommunisták és pártonkívüliek szövetségében, egyenlő jogok és lehetőségek alapján valósítható meg. Semmiféle cél nem szentesítheti az eszközt. Nem lehet demokráciát antidemokratikus mód
