Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Könyvismertetés
116 BETHLEN NAPTÁR és különösen az archeológia — miként bizonyítja a Bibliában foglaltakat, hanem csak arról akarunk szót ejteni, hogy tévednek azok akik úgy vélik, hogy a hit illogikus, értelmünkön kivüleső valami. A Biblia nem azt tanítja, hogy hinni annyit jelent mint elhinni azt, ami hihetetlen, lehetetlen. Ez igehirdetés azt célozza, hogy megmutassuk azt, hogy a hitben logika van és hogy az üdvösség dolga olyan mint egy matematikai levezetés. A hitben nemcsak a szivem, de az agyam is érdekelt. Sokan azt gondolják, hogy a hit csak emocionális jelenség. Egy elvont igazság megfogja a szivemet és magam sem tudom hogyan, miért: öröm és békesség lesz bennem. Aki a lélektanban egy kicsit is járatos, az tisztában van azzal, hogy az érzelmi jelenségek egyénenként változnak. Ugyanaz a felismerés más és más hatást vált ki az emberekből, ahány ember annyiféle formában jelentkezik az érzelmi aktus. A Biblia szerint a hit sokkalta inkább ismeret mint érzelem. A Zsidókhoz irt levél hires meghatározása szerint: “A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (11:1). E definíció általános érvényű, ami azt jelenti, hogy a keresztyén hitnek — legyen az fehér, fekete, öreg, fiatal, férfi, nő hite — van egy jellegzetes, belső váza, szerkezete. A Biblia, amikor a hitről beszél, azt mondja: valóság .. . meggyőződés ... “Én tudom, hogy az én Megváltóm él” (Jób 19:25). Nemcsak a szivével érzi Jób, hogy Megváltója van, de azt tudja is. Pál apostol azt Írja: “Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is” (I. Kor. 14:15). A hit tehát értelmes dolog is. A hitben érdekelve van a logikus énem is. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert vannak keresztyének is, akik a hitük fajsúlyát “csodálatos” élményeinkben, az érzelmi kitörésekben —mint pl. a pünkösdistáknál: sírás, nevetés, tánc, vonaglás, sikoltozás — mérik le. Az érzelmeket mint mondottuk, mindig gyanúval kell fogadni, t. i. nincs még egy olyan megbízhatatlan megnyilatkozása az emberi léleknek, mint az érzelem. A hivő ember sokszor nem érez semmit, és ez meg nem jelenti, hogy nincs a kegyelem állapotában. A hitet nem az minősíti, hogy menynyi emóciót tudok felmutatni, hanem az, hogy üdvbizonyosságom van. S az üdvösség akkor is hatályban van, amikor gyenge a hitem és imádkozni is alig tudok. Ha a hit idézett definícióját fellazítom, a meghatározás igy hangozhat: A hit az örökélet valósága, és az üdvösségről való
