Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Otthonunkról
72 BETHLEN NAPTÁR ágyon, ahonnan orvosa kiengedte, hogy sorsát intézze Prágában. Csak egy nap lesz távol a kórháztól, majd a két éjszaka fáradalmát kipihenheti a kórházi ágyon. Az orvos maga biztatta betegét, hogy menjen s mentse maga és családja sorsát. Ebben a városban már csak a temetőben voltak magyarok. Halott magyarok sírkövei kiáltották a rémület után támadt csendben, hogy itt valaha sok magyar élt. Most egy néhány vetődött ebbe a városba, de ha idekerült, beleütődött ebbe a fiatal orvosba, aki sohasem kiabálta, hogy magyar, de az első pillanatok után mindenki megérezte róla, hogy bizony magyar ő, a legnemesebb fajtából. Elfáradhatatlanul szolgált, vigasztalt, mosoly gott és szeretett. Abban a kórházban és szlovák városban ő volt a magyarság védő angyala. A kórházba került magyar beteget, mindig csupa véletlenségből, egy másik magyar felkereste. Ennek az utasnak is küldött magyar barátokat. A szomszéd városból vonaton eljött egv magyar pék és lerakta ajándékát a magános ember ágyára. Bőkezűen, királyi módon. Magyar szive megáradt és szeretni akarta magyar testvérét, aki a szomszéd városban egy kórházi ágyon feküdt. Amikor a gyógyulást kereső magyar faggatta a világ legdrágább magyar pékjét: honnan tudta, hogy magyar vagyok? A derék pék csak mosolygott; a magyarok védő angyala súgta meg. Nem ejtette ki az orvos nevét, de a beteg tudta, hogy orvosa kedveskedett neki. Az utas elgondolkozott. Milyen furcsa nép is a magyar? Az Ur Istennek szét kell vernie őket a nagy világba, hogy igazán tudják szeretni egymást. Mihelyt nagyobb csoportban van, egymás ellen harcol, külön utakon jár. A vonat befutott a prágai állomásra. A magyar utas liahü t fehéren támolvgott ki a vonatból. Úgy érezte, hogy összeesik. Egy villanyoszlophoz dőlt s várta, hogy megerősödjön. A tömeg elmorajlott mellette. Már mindenki elment és egy kalauz meglátja, s valamit odaszól neki csehül. Nem tudok beszélni csehül, mondja a beteg utas tört szlovák nyelven. Német? faggatja a vasutas tovább. Magyar vagytok, sajnálom, de nem tudok beszélni ?em szlovákul, sem csehül. Erre a vasutas megszólal kifogástalan magyarsággal: Hát miért nem mondja, hogy maga magyar? Honnan tudjam, hogy ön tud magyarul? Azután azzal ijeszgettek otthon, hogy ha magyarul vagy németül megszólalok, megvernek itt Prágában! A magyart Prágában nem bántják - tiltakozott a vasutas. - Mi baja van?
