Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Otthonunkról
64 BETHLEN NAPTÁR épített életünk legyen szolgálat, legyen teherhordozás. S mert örökké igaz marad az, hogyha valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta s rosszabb a pogánynál: tehát első sorban a magunk tág értelemben vett házunk népe roskasztó terhén való könnyítés. Erre a célra van hivatva ez az épület, ez a nyomda. Annak idején a Magyar Református Egyház a hallható és olvasható szó erejével indult el Századokon át ezekkel lélekzett. Legújabb kori ellenesei itt próbál tak halálos csapást mérni rá. Szavát, amely valamikor úgy zengett, mint sok vizek zúgása: suttogássá, sőt nyöszörgéssé halkitották le, a nyomtatott betii fegyverét pedig egyszerűen kiütötték a kezéből. Nos, az Ur Isten csodálatos kegyelméből az osztatlan Magyar Református Egyház földi élete ötödik évszázadát újra nyomdával kezdi. Mert a mi Urunk előtt nincsen lehetetlen; mert amit könyörgésünkben kérünk, meg is kapjuk, “ha hiszünk ; mert minden lehetséges a hívőnek.” Áldottak legyenek azok a kevesek, akik mertek álmodni, mertek hinni s akiknek könyörgését meghallgatván az Ur: a délibábot tóvá változtatta. Áldottak legyenek azok, akik nem akarták, hogy mirtusz növekedjék a tövisek között, mert ezzel figyelmeztették a látásokat látókat, hogy ők pusztán eszközök s minden dicsőség egyedül a végére mehetetlen kegyelmű Istené. S áldottak, ezerszer áldottak legyenek azok a barátaink, akiknek megértéséből, áldozatkészségéből állanak az épület falai s a falak között munkába kezdésre várnak a gépek; s ugyanolyan mértékben legyenek áldottak a gépek mesterei, kezelői, akik egy nagy szolgálatért, az Ur Isten dicsőségéért, Egyházunkért, fajtánk megmaradásáért a munka és a felelősség terhét vállalták. A 400 esztendős Magyar Református Egyház szava tehát - Isten irgalmából - a papírra rögzített betűn keresztül újra szállni, szólni, zengeni fog, de nem bosszút, nem megtorlást fog hirdetni. Az nem a mi dolgunk, a Gazdánké. O mondja: “enyém a bosszúállás, én megfizetek.” Mi csak romokat akarunk takarítani, építeni; sebeket kötözni, gyógyítani ; könnyeket törölni, vigaztalni; szeretni és szolgálni teljes szívvel Urunk Jézusunkat s Rajta keresztül az emberséges emberiségnek, földi országunknak, bennünket megbecsülő hazánknak és árva fajtánknak ügyét. S végezetül áldassék a teljes Szentháromság, akinek nevében és dicsőségére kezdődjék és folytatódjék itt a munka időtlen időkig, annak bizonyságául, hogy amit könyörgésünkben kérünk, mindazt meg is kapjuk, ha hiszünk, ••mert minden lehetséges a hívőnek.” Daróczy Sándor.
