Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Otthonunkról

56

BETHLEN NAPTAR

Illyés Gyula:

A reformáció genfi emlékműve előtt

Száznegyvenhármat léptem; ez a hossza

az emlékműnek. Hírnök, ki megölt milliók végső tisztelgését hozza, úgy mentem el a szobor-sor előtt. Kálvin, Knox, Faréi, Béza! S bikafővel

a hadrakelt hit zord hadnagyai, a ‘Vilmosok!’ és Coligny és Cromwell — ők néztek rám — s a baltás Bocskay!

Hátrálnom kellett közelükből: mindet nem fogta össze csak messzibb tekintet.

Fölhúzódtam a kert felé, a fákig s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.

S most mintha ők álltak volna kaszárnya-számadáson az én szemem előtt feszesen-katonásan kilépvén éppen akkor a hátterül kapott nagy szikla-falból s abból a másik, épp oly teli tömbből,

a mögéjük kövesedett időből.

Addig jöhettek, maguk is meredt kövek a napfénybe, hol nem lehet szavuk már. Szavuk immár csak a tett,

mely idővel ad magyarázatot!

Vagy előbb én beszélhetek?

Kik ‘ott álltatok, nem tehetve másképp’,

mert ez, vagy az de megalkuvás nincsen,

mert a langyosat kiköpi az Isten, kik után tárgyként maradt fönn a szándék

mennyi az igazág még öklötökben, mely négy százada oly nagy esküt markolt,

mely kőbe s öröklétbe görcsösödten tartja ma is a bibliát s a kardot? Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes

dühével törtetek, a cél, ahogy elértétek?

Ti kérditek?

S ha nem lesz örömötökre meghallanotok, Elmondom. Épp mert nékem is keserves.

Álltatok, égve az Ur igazától; állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;

aztán dönteni kezdett ezredegyszer az ész helyett a fegyver s a láng.

Hogy várja örök üdv a lelket: rángtak milliószám kínban a testek csatamezőn, bitófán, vérpadon, karón, keréken, meg a fájdalomszerzés uj mestergépein; növesztett egymással szemben erdőnyi keresztet Jézus példája, végig Európán; égtek, hogy égjen itt a kép s a ‘bálvány’,

ott a ‘csalárd könyv’ — városok és falvak,

hol újra emberhúst faltak a félvad zsoldosok, eladdig mig tűz a tűzzel, nem állt egymással szemben bűn a bűnnel,

eladdig, mig nem jött — a győzelem?

Az idő. Okosan, türelmesen s némi humorral.

A kétféle had