Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Egyesületünkről
1968 41 vábbra is megtartani. Kérjük presbiter és szervező testvéreinket, hogy ne feledkezzenek meg őseinkről, akik az Énekes könyvvel és a Bibliával a kezükben vándorolva az országban gyűjtötték a hiveket és terjesztették Isten Igéjét. Modern időket élünk, ez igaz. Gyorsul a tempó körülöttünk, változik az élet. De ebben a “túl civilizált” világban nem lehet soha semmi más a lélek tápláléka, mint a Szentirás. Próbáljuk megkeresni Apáink és Nagyapáink porosodó Bibliáját, lapozzuk csak fel a sárguló lapokat és próbáljuk olvasgatni a fakuló Írást. Aki őszintén megnyitja szivét az írásnak, csodálkozni fog rajta, hogy mennyire időszerű ennek az “öreg” könyvnek a tanítása. Adjuk tovább gyermekeinknek, mert csak igy maradhatunk együtt amerikai magyarok, keresztyének, Isten és Egyházunk szolgái. Fáy Ferenc: CSAK A KABÁTOD CSÜCSKÉT Uram, csak a kabátod csücskét engedd, hogy fogjam. S add nekem, hogy e nagyhangú, vad ricsajban, egymást tipró, vásári zajban, igy kössem hozzád életem. Mikor megáUsz, megállók én is, mikor leülsz, lábadhoz ülök. S hűségesen és kutyamódra várok a halk, indító szódra. Aztán . . . követlek, hogyha tűröd. Nem kívánom, hogy simogass meg, Uram, talán ne is vedd észre, hogy a kabátod csücskét tartva, valaki ott jár fütyörészve a lábad mellett, hisz nekem nem a kezed kell, nem az ujjad, csak engedd, hogy hozzásimuljak az oldaladhoz 5 igy vigyem, a lábak közt szabadra vágyam, nagy biztonságod lábnyomában.
