Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Egyesületünkről

38

BETHLEN NAPTAR

Egyesületünk vezetősége azonban teljesítményeit soha sem mérte más hasonló intézményekéhez, hanem egyedül ahhoz a feladathoz, melynek maradéktalan elvégzésére rendelt ki ide bennünket az Úristen. És ezzel a mértékkel mérve még nagyon sok a tenni valónk.

Sajátos helyzetünkből adódik, hogy ezek a feladatok magyar és amerikai vonatkozásnak.

Sok szó esik lelki örökségünk átadásáról az utánunk következő nemzedéknek, de vájjon átültettiik-é csak részben is a kristálytiszta kálvini elveket és gondolatokat fiaink és leányaink leikébe, hogy hullámtörő szirtekként állhassanak meg az amerikai protestántizmus langymeleg tengeráramlataival szemben. Valljuk be, alig jutottunk eddig tovább ennek a sokat emlegetett lelki örökségnek a megfogalmazásánál. Tudatositottuk-é bennük azokat a nagyszerű szellemi és erkölcsi tulajdonságokat, melyeket egy ezredév termelt ki fajtánkban?

Amerikai vonatkozásban talán még ennél is súlyosabb feladat előtt állunk. Uj hazánk társadalma erkölcsi váltságba jutott. Azok az erkölcsi normák, melyekre ez a közösség valaha, mint fenntartó pillérekre támaszkodott, átértékelődtek és devalválódtak. Emberi tisztesség, házassági hűség, üzleti becsület, szabadságjogok, hazaszeretet és az Isten fogalom egyre több ember szemében kopott meg vagy épen otromba gúny tárgyai.

Van valami tragikusan végzetes abban is, hogy a legfiatalabb nemzedék köréből mennyi jobb sorsra érdemes idealista követi néhány kábítószerektől bódult társa hagymázos elgondolásait. A neonihilizmus “apostolaival” szemben gyakran tehetetlenül áll a szülő, az iskola és az egyház, mert az ifjúság tekintélyes része a tudatalatti szemrehányás egy fajtájával fordul szembe az előtte járó nemzedékkel, annak egyházi és társadalmi intézményeivel. Vonakodik elfogadni annak a generációnak az iránymutatását, mely az emberiség minden nyomorának megszüntetésére alkalmas uj energiát atom— és hydrogénbombák alakjában hagyta örökségül rájuk.A generációk között mindig fennálott ellentétek ma helyenként szakadékká mélyüllek és végzetesen osztják meg uj hazánk erejét abban a történelmi versenyben, melyben fennmaradásunk és a magasabb rendű emberi élet további lehetősége a tét.

Ezen a szakadékon keresztül verendő hidak sokkal fontosabbak, mint az a másik “bidépités’', melyet jobb ügyhöz méltó buzgalommal szorgalmaznak bizonyos amerikai és magyar elemek a kommunista államok felé. Rá kell ébreszteni az uj nemzedék szabadosságban tomboló rétegét arra, hogy az igazi szabadság a mások jogainak tiszteleténél kezdődik, a gyakorolható jog alapja a kötclességteljesités, a törvény tisztelete és bizonyos tradiciók tiszteletben tartása nélkül egyetlen társadalom sem maradhat fenn. Az övék sem! A megújhodási folyamatnak a fiatalságból kell kiindulnia, a mi hitelét vesztett nemzedékünk erre láthatólag nem képes.

Ennek az újszerű belmissziói munkának az elvégzése alapos tájékozottságot, hivatástudatot és mélységes bitet követel meg az arra önként vállalkozóktól. Ilyen fiatalemberek lelki, erkölcsi és szellemi előkészítése