Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Egyesületünkről
34 BETHLEN NAPTAR A Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté magyarul és angolul. A református hitnek ez a két legnagyszerűbb hitvallásos irata, amely több mint négy évszázadon keresztül meghatározta őseink egyházi és személyes szolgálatának mikéntjét, éppenugy, mint az kell legyen a mi egyházi és keresztyéni életünk zsinórmértéke is a mában. E két hitvallásos irat, igy egymásmelleit csak a magyar református egyház életében funkcionált és az amerikai kontinensen élő összes egyházak közül az amerikai magyar református gyülekezetek vallják e megszentelt hitvallási iratokat magukénak. A mi sajátságos amerikai magyar református ökumenénkben is összeköt bennünket: hiszen ez a két drága hitvallás közös kincse az Amerikai Magyar Református Egyháznak és a Kálvin Egyházkerületnek. Mindkét egyháztest alkotmányában kimondja azt, hogy a négy évszázados magyar kálvinizmus hitének szellemét e két hitvallás magáénak vállalásával képviseli és egyházi életét azoknak a lelkiségében építi és fejleszti itt és most. De 1967 tavasza óta, most már hivatalosan hitvallásává lett azoknak a magyar református gyülekezeteknek is, melyek a United Presbyterian Church, eme legerősebb és legelső amerikai kálvinista felekezet testvéri közösségén belül élik életüket. Milyen áldott szolgálata lehet a Második Helvét Hitvallásnak és a Heidelbergi Kátének a mi jövendőnkben is, ha hazánk egyik legnagyobb protestáns egyháza is úgy döntött, hogy most már az angol-skót hátterű amerikai presbiteriánusoknak is alkotmányos érvényű hitvallásuk ugyanaz a két hitvallás, amellyel négyszáz évvel ezelőtt a mi atyáink vallották meg hitüket a debreceni zsina^0n' Debreceni zsinat 1567-ben a mi népünk egész történelmét befolyásoló döntést hozott, amikor a magyar reformátusok hitvallásává fogadta a Második Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét. Jól döntött, mert a világ leghatalmasabb országának egyik legnagyobb egyháza négyszáz évvel később, az uj világban is jónak, sőt jövőt, holnapot építőnek találta ezt a mi lelki örökségünket! Ezzel adva is van annak a ténvnek
