Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Egyesületünkről

32

BETHLEN NAPTÁR

dásai után megvalósulhatott ez a nagyszerű álom is, mint a magyar református élniakarásnak és a holnap épitésének nagyszerű tanúsága.

Reméljük, hogy az előttünk álló évben már bizonyossá lesz az hogy az egésznek, az amerikai magyar reformátusságnak, sőt azontúl az egész magyarságnak javára és erősítésére lesz ez a vállalkozásunk is

Itt is meg kell ismételjük azt a régóta hangoztatott és újból és újból elmondandó tételt: mindent meg kell tennünk azért, hogy megtartsuk amerikai magyar reformátusságunk ifjúságát az egyházban, és az egyetlen közös testvérsegitő intézmény: az Amerikai Magyar Református Egyesület soraiban. Ezt cselekvőén is szolgálni kivánjuk, amikor mindent megteszünk azért, hogy ifjúságunknak közös táborozási helyéről, konferencia-telepéről gondoskodjunk. A nem keresztyén világ hatalmas méretű vállalkozásokba fog azért, hogy magának megnyerje az ifjúságot. Nem maradhat le az Egyház és a mi speciális helyzetünkben pedig éppen ez az a pont, ahol egyházaink és egyesületünk egymásrautaltsága a legvilágosabban nyilvánvaló lesz.

Amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület ifjúsági táborhelyet épit, lélekmentő és egyházépitő szolgálatot végez, de egyben az Egyesület holnapját is biztosítja. Ha végre mindnyájan amerikai magyar reformátusok komolyan vennénk ezt, hogy egyház és egyesület ugyanannak a magyar református hitnek gyümölcsei s mindkettőnek jövője és holnapja szorosan egybekapcsolódik, akkor de sok eddig még csak megvalÓ8Íthatatlannak gondolt álom is valósággá lehetne.

Ezt kivánjuk szolgálni az Ur 1968. esztendejében is és azzal a reménységgel tekintünk a holnap felé, hogy a nagykegyelmü Isten ad elégséges erőt mindnyájunknak, hogy elvégezhessük a testvérsegités és szeretetszolgálat munkájából reánkeső részt. “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Ima

Szeretlek Isten verhetetlen, Szeretlek, óh csodás Való;

Dicső Neved imádva zengem,

Bár énekem oly elhaló,

Mint csepp a tenger mély ölén.

Hadd mondjam el szivem fohászát: Szeretlek Téged, Istenem.

Ha éjtszakámban sírva járok És nincs sehol vigasz, remény. Ösvényeiden Hozzád találok, Jóságod nem felejtem én.

Érzem szivem rejtekében Szeretsz, ha dorgálsz, jó Atyám. Hadd hintse illatát az Égből Örök tavasz virága rám.

Amen