Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Kanada
280 BETHLEN NAPTAR A ligonieri gyűlés alkalmával újra felvetettük a társulás gondolatát. A Naptár nyomdai munkálatainak az idejében dől el, megvalósul-e a lapok egyesítése. Valószínű, hogy “igen” szavazat esetében is egyelőre próbaidőre történik a közös ügyvitel, mert magának az olvasóközönségnek a szavazata döntő ebben a kérdésben. S számítunk is rá. Az Új Élet példányszáma 1000-1100 közt van. Ebben az évben 19. évfolyamában van. A Csendes Percek 2400-2500 példányszámmal majdnem egyetlen ilyen jellegű áhítatoskönyv magyar nyelven az egész világon. Rajta kívül a jugoszláviai magyar református keresztyének adnak ki ehez hasonlót havonta, Református Élet című lapjuk mellékleteként. A Csendes Percek az Upper Room nevű angol áhítatoskönyvnek magyarnyelvű kiadása. Leginkább az Egyesült Államokban és Kanadában van elterjedve, de igen sok példányt küldünk rendszeresen Európába, Magyarországra. Ezeknek 90 százaléka ingyenes, missziói példány. KANADAI EGYESÜLT EGYHÁZ UNITED CHURCH OF CANADA MONTREAL, QUEBEC — Lelkipásztor: Nagy Gyula A United Church of Canada-hoz tartozó montreali magyar református gyülekezet 1966-ban ünnepelte megalakulásának 40. évfordulóját. Alig néhány hónapra rá alapi tó lelkipásztora, dr. Fehér Mihály, egy közbejött súlyos megbetegedés után, nyugalomba vonult. Távozásával az északamerikai kontinens református magyarságának s közelebbről Kanadának egyik valóban úttörő munkát végzett, sokoldalú vezetőembere állt ki a sorból. Utóda a lelkipásztori tisztben Nagy Gyula, volt magyarországi konventi missziói lelkész lett, aki csak 1965 őszén került át az újvilágba s első kanadai tapasztalatait a kedves, számára felejthetetlen s most éppen uj templomát építő békevári református gyülekezetben szerezte. A montreali magyar református egyház óvatos becslések szerint is több mint 1000 egyháztagja több emigrációs hullám kivándorlóiból került össze, kezdve a 20-as évek kemény kétkezi munkásaitól a háború utáni esztendők több világrészből is idesodródott értelmiségi családjaiig. így a gyülekezet is belső összetételében színes, kaleidoszkópszerü képet mutat, de az uralkodó alapszín tagjainak az egyházhoz való hűséges ragaszkodása és töretlen, még a második generációban is elevenen élő magyarságtudata. Az idők és körülmények változása a montreali magyar protestánsok életében, valamint a lelki vezetésben beállott mostani személycsere jő alkalmat nyújt, sőt parancsoló szükségszerűséggel kényszerit uj utak keresésére. Amikor egyrészt hálaadás él bennünk az adott keretekért: az egyik legelőkelőbb montreali villanegyed szélén épült szép templomért, parókiáért, gyülekezeti helyiségekért, a példásan rendbentartott és anyagilag is jólmegalapozott gyülekezeti szervezetért, ugyanekkor szemeink már a jövőbe szegeződnek s egyházi életünk olyanfajta megújulására, melyben ismét több súly helyeződhetik a lelkiekre s a központi helyet kizárólag az Ige foglaja el ismét. Nagy öröm látunk most ezt a lelkileg is megpezsdülő gyülekezetét, a szépen növekvő istentiszteleti látogatottságot -ez főleg a magyarnyelvű szolgálatokra áll egyelőre-, az ismét felújított és érdeklődéssel fogadott hétköznapi bibliatanulmányi alkalmakat, a modern evangéliumi énekirodalom gyönyszemeit énekelgető s nagy örömmel fogadott “kiskórust”, a vasárnapi iskolai növendékek növekvő hadát, vagy a szombati magyar iskola buzgó kis növendékeit. Jó munkatársakban sincs itt hiány. A vasárnapi iskolai munka révén egy 12 tagú kis “tanári kar” működik, Vincze Lajos lelkes és hozzáértő irányítása alatt. A magyar iskola “motorja”, fáradhatatlan szervezője Uskerth Lászlóné és a gyermekek szállítását valamint az anyagiakat kézben tartó Király János György presbiterünk. A három asszonykor lankadatlan szervezői id. Nagy Jánosné, Fábián Ferencné és Szaniszló Gyuláné, valamint az Aranykoruak Klubját összetartó Zirczy Lajosné a leghűségesebb munkatársak közül valók. Tantó Zoltán presbiterünk áll a Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Kör élén, mely felekezeti különbség nélkül fogja össze Montreal
