Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
"Te benned bíztunk eleitől fogva" (Zsoltár XC)
Te benned bíztunk eleitől fogva Te benned bíztunk eleitől fogva, Uram! Téged tartottunk hajlékunknak, mikor még semmi hegyek nem voltának, hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva: Te voltál és te vagy erős Isten és Te megmaradsz minden időben. Az embereket Te meg hagyod halni, és ezt mondod az emberi nemzetnek: légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapnak ő elmúlása és egy éjnek rövid vigyázása. Taníts meg azért minket kegyelmesen, hogy rövid voltát életünknek értsük és eszességgel magunkat viseljük; Óh, Ur Isten, fordulj hozzánk ismétlen! Mig hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon! Szolgáidon láttassad dolgaidat, dicsőségedet ezeknek fiain; add értenünk felséges hatalmadat, mi kegyes Urunk, óh, irgalmas Isten! minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad! (Zsoltár XC)
