Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Eszenyi László: Bethlen Otthonunk Az Uj Amerikai Társadalomban
52 BETHLEN NAPTÁR döntés meghozatalánál látnunk kell azokat az égetően fontos uj feladatokat is, melyeket már is túl sokáig hanyagoltunk el épen költségfedezet hiányában. Józanul és becsületesen szembe kell nézni azzal a kérdéssel: Szabad-é száz-százötvenezer dolláros kastélyszerű épületben nagy költséggel tartani néhány rászoruló gyermeket, amikor azok neveltetése sokkal kevesebből is megoldható, a felszabaduló alapokból pedig ifjúsági tábor, nyári és középiskola, valamint konferenciák tartására alkalmas hely volna berendezhető, melyeken keresztül egész ifjúságunk leikéhez férkőzhetünk és egyesületi és egyházi életünk uj vezetőit képezhetjük ki. Árvagondozásunk és ifjúsági nevelésünk kölcsönös és legcélszerűbb átszervezése a változott viszonyok által támasztott halaszthatatlan követelményként jelentkezik. Az uj amerikai társadalomban az árvagondozás megoldottnak látszik. A hozzánk hasonló egyesületek és intézmények elsőrendű feladatává lett az ifjúság minél szélesebb rétegének vallásos és hazafias nevelése, melyet egyre nagyobb mértékben szorítanak ki állami iskoláinkból. Ez a mi nemzedékünk legnagyobb felelősége, mert olyan lesz az eljövendő Egyesült Államok és talán az egész világ, amilyen ifjúságot hagyunk magunk után. Az öregségi biztosítás a huszas évek eleje óta mértföldes lépésekkel haladt előre. A népesedése statisztika szerint az állandóan javuló halandósági tapasztalat eredményeképen a 65 éven felüli réteg évről-évre növekedik. Az “Old American“ szavazat és vásárló képesség egyre nagyobb súllyal esik a latba. Az emberies gondolkozáson kivül ez ad magyarázatott arra a lázas igyekezetre, mellyel politikai, társadalmi és gazdasági vezetőink az idősebb polgárréteg kedvében járnak. A “Social Security” néven ismert öregségi nyugdij csaknem minden polgárra való kiterjesztése és a “Medicare” betegbiztositás bevezetése után bátran leszegezhetjük, hogy az Egyesült Államokban ma aligha akad teljesen nincstelen öreg ember. Azt azután már sokkal kevesebb határozottsággal mernénk állitani, hogy az állami és különböző más intézmények és vállalatok ismert évjáradékaiból idős testvéreink mindegyike meg tudna élni akár csak a legszerényebb viszonyok között is. A róluk való intézményes gondoskodás utóbbi években történt viszonylagos javulása ellenére az ő soraikból kerülnek ki jólétben dúskáló társadalmunk legszánalomra méltóbb elesettjei. Az emberek életük alkonyát általában saját otthonunkban vagy gyermekeik és rokonaik körében kívánják eltölteni. Mégis sokan
