Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Kanada
BETHLEN NAPTÁR 323 Mindezeket örömmel látja nemcsak az Egyház Vezetősége, hanem a gyülekezet is. Ezért már az 1966 év elején tartott közgyűlés nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy egy nagyobb templomot veszünk. (Uj templom megépítése a terület miatt, oly sokba kerül, hogy azzal nem lennénk képesek megbirkózni.) Bizottságunk viszont megtalálta a gyülekezetnek alkalmas templomot, mely fekvés, nagyság, beosztás szempontjából ideális. A gyülekezet elhatározta a vételt, a megegyezés megtörtént, s ha Isten segít, s híveink áldozatkészségében továbbra sem csalódunk, 1967 őszén, már a nagy, s minden tekintetben megfelelő és szép templomban dicsérjük Őt magyar református hitünk szerint. Hitvallásos egyháztagjaink száma meghaladta a 300-at. 1965-ben 14 keresztelés, 8 házasságkötés történt. Konfirmált 8 ifjú. 6 temetés volt, de közte egyháztag egy sem volt. Vasárnapi iskolásaink száma több mint 70. 1965 évi bevétele az egyházpénztárnak: 13,031 dollár. Uj kaput, uj lehetőséget, ugyanakkor uj feladatot mutatott meg nekünk az Isten. Engedetlenek lennénk Hozzá, ha mindenerőnket megfeszítve nem igyekeznéuk útmutatását megvalósítani. Célja van az Istennek a Torontoi Magyar Református Gyülekezettel. Ezért akar minket egy nagyobb templomba vezetni. Ha az idős testvérek által hittel megépített régi templomot el is hagyjuk, ugyanazzal a hittel, s szolgálatvállalással dolgozunk ma, hogy az újabb, nagyobb templom a miénk legyen. Tesszük ezt az Isten dicsőségére azért, hogy még több magyar hittestvérünk tudja velünk együtt szolgálni és dicsőíteni az Ő nevét. OSHAWA. Az Oshawai kis gyülekezetei, mely Torontótól mintegy 30 mérföldre van a torontoi lelkész szolgálja be kéthetenként. Hűséges és áldozatos gyülekezet. WINDSOR, ONT. — Lelkész: Nyárádi Tamás Ebben a mai kétkedő és bizonytalanul tapogatózó világban gyülekezetünk lelki továbbépítési munkájául a következő alapigét választottuk: “Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” (Lukács 12:32.) Zug-bug, örvénylik körülöttünk az egész világ. Az ujdonságkeresők megszállottái elvetnek, tagadnak, kétségbevonnak mindent, ami örök és megingathatatlan lelki érték. Sajnos még keresztyén egyházi körökben is számtalanszor üti fel a fejét az “ujitásláznak” pánikszerű bizonytalansága. A háború vagy béke, az istenhit vagy sötétben botorkálás, a bibliás keresztyénség vagy üres hagyománytisztelet között hányódó világban mi a mennyei Atyánál kerestük a vigasztalást és erősséget, aki az Ő Fián, a mi Urunk Jézus Krisztuson keresztül ígérte meg, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt az ő Egyházán, légyen az bár csak egy kicsiny nyáj a modern aranyborjú-imádó tömegek között. Gyülekezeti életünk kimagaslóeseménye ebben az esztendőben a palástadományozási istentisztelet volt. Mivel lelkipásztorunk angol egyházat szolgált 1957-ben történt Kanadába jövetele óta, igy érthetően nem rendelkezett mamyar papi palásttal. Ezért nőegyesületünk 1965 december 5-én egy gyönyörű magyar palásttal ajándékozta meg lelkipásztorát. A palástátadási istentiszteletet egy meleghangulatu testvéries összejövete követte, amelyen a környékbeli magyar lelkipásztorok mellett örömmel, üdvözöltük a körünkben megjelent Nt. Daróczy Sándort, a Bethlen Otthon igazgatóját.
