Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Reményik Sándor: "A Forditó"
30 BETHLEN NAPTÁR REMÉNYIK SÁNDOR: A FORDÍTÓ (Károlyi Gáspár emlékezetének.) Alkotni könnyebb: a szellem szabad. A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét. Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőn méri Istenhez magát . . . Az alkotás, jaj kisértetbe is visz. A fordítás, fordítás — alázat. Fordítni annyit tesz, mint meghajolni. Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni, Valaki mást, nagyobbat átkarolva. Félig őt vinni, félig vele menni. Az, kinek szellemét ma körülálljuk, A Legnagyobbnak fordítója volt, A Kijelentés ős-betüire Alázatos nagy gonddal ráhajolt. Látom: előtte türelem-szövétnek. Körül a munka nehéz árnyai: Az Igének keres magyar igéket. Látom, hogy küzd, az érdes szittya nyelv Megcsenditi-e Isten szép szavát? És látom: győz, érdes beszédinek Szálló századok adnak patinát. 0, be nagyon kötve van JÉZUSÁHOZ. Félig ő viszi, félig Jézus őt. Mignem Vizsolyban végül megpihennek, Együtt érve el egy honi tetőt. Amig mennek, a kemény fordítónak Tán verejtéke, tán a vére is hull. De türelmén és alázatán által Az ÖRÖK ISTEN beszél — magyarul.
