Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Egyesült Államok - Nagy Lajos: Amerikai Magyar Református Egyház
278 BETHLEN NAPTÁR emberileg szólva nincs kilátás. Volna Windsorban elég református magyar mind a két templom megtöltésére is. De hát mert kettő' van nem tudják, melyiket válasszák, igy inkább mindakettő mellett elmennek! A lelki-növekedésnek is kellenének, hogy jelei legyenek. Vannak-é? jön elő a nehéz kérdés. Mi kell hozzá? Elsősorban bünismeret. De mintha kevés bűnös ember lenne Amerikában. Ilyen és ehhez hasonló emberi hang után megszólalt az Ige: “ő, ami tőle telt, azt tévé” Mark 14:8. Hogy megmelegedett egyszerre a szivem. Látom azt az egyháztagot, aki szabadságát áldozza fel és éjszakáját s egymaga kifesti a templomot, vagy azt a másikat, aki megújítja és megszépíti a gyülekezeti konyhát, vagy azt az asszony testérünket, aki betegen is ott térdel a templom padlóján és takarítja, vagy azokat az asszonyainkat, akik a gyülekezeti vacsora elkészítése körül szorgoskodnak, aminek fogyasztására messze lakó magyarok is szívesen jönnek. Látom a templom ablakot mosó, vagy a hurka-kolbászt készítő kezeket. Az arcokat, amelyek a kormánykerék mögött mosolyognak, hogy kórházi látogatásra vigyét a lelkipásztort. Pár farmer testvérünket, akik készek mindig a gyülekezeti vacsorához hozzájárulni. Azt a házaspárt, akik 1/20 részét az egyházi bevételnek csöndesen leteszik minden hónapban a pénztárhoz. Azt az idős asszony testvérünket, aki fogadalomszerüen adja kegydijának egy jó részét hónapról-hónapra az egyháznak. Nincs kivétel. Mindenki, ami tőle telt megtette. A drága nárdus olaj illata, amit a bűnös asszony Jézus fejére öntött, betöltötte a házat. Hisszük, hogy ezek a cselekedetek is illatoznak Isnenünk háztartásában, mert szintén szeretetből fakadtak. A lelkipásztor is csak azt tette, ami tőle telt. Dicsőség Istennek, hogy Ő már előbb megtette a magáét s hogy az Ő szeretete nem maradt válasz nélkül. Vasárnapi Gyülekezet. — Windsor, Ontario.
