Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Dél-Amerika

BETHLEN NAPTAR

169

Épp négy esztendővel ezelőtt érkeztünk ide öt evangélikus család cimével s azzal a feladattal, hogy gyülekezetét szervezzünk. Két évi munka után sikerült az öthöz még ötveset beszervezni, csaknem a felét konfirmáció útján, hiszen argentinok s itt nincsenek evangélikusok születéstől fogva.

Ugyan ebben az időben kezdtük el a helyi magyarokkal a havi összejövetelek tartását, mely mindig istentisztelettel kezdődik, aztán együtt maradunk a teritett asztal körül s megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről is. Átlagban negyvenen jövünk össze, de érdekes megjegyezni, hogy ezeken a magyar istentiszteleteken a lelkészcsaládon kivül senki sem evangélikus, de azért mindenki boldogan és hűségesen vesz részt.

Két évvel ezelőtt kezdtük el a német istentiszteletek tartását s igy újabb hatvan családdal gyarapodott a kis; gyülekezet, mely most már saját templomát és paplakját kezdte építeni az északamerikai testvérek segítségével. Rendkívül áldozatos munkával sikerült fél éven belül a megvásárolt házat, átalakítani, berendezni. A hívek serege dolgozott a hétvégeken, falat bontottak és építettek, cementeztek, vakoltak, festettek, tetőt javítottak. Akik nem tudnak időt áldozni a javításokra, építőanyagot vásároltak vagy adományoztak.

Egy évvel ezelőtt kezdtük meg a helyi angol lakóság számára az istentiszteletek tartását s igy újabb negyven család csatlakozott az egyre terjedő gyülekezeti munkához. Az angoloknál ugyan az a helyzet, mint a magyar csoportnál, nincs köztük egy sem akit az evangélikus egyházban kereszteltek volna, de most mind hozzánktartozónak válj a magát s gyermekeiket itt keresztelik és konfirmálják.

Hetenként a vasárnapi iskola, cserkészet, ifjúsági csoport és a konfirmációs osztály keretében több mint száz gyermeknek tanítunk vallást s nyújtunk egyébb alkalmat testi, szellemi és lelki fejlődésre.

Augusztus 14-én ünnepeltük gyülekezetünk második évfordulóját 180 családdal, saját templomunkban a helyi városi, katonai és egyházi vezetők jelenlétében, beleértve; a polgármestert és a római katolikus püspököt.

Örömmel Írhatom, hogy ugyan akkor amikor e várost, mint a világ egyik legnagyobb bünbarlangját emlegetik s minden joggal, az embereket lehet összehozni az Isten dicséretére s lehet virágzó gyülekezeti életet teremteni úgy lelki mint anyagi téren.

— Hefty László, evangélikus lelkész